9.Fejezet

                                                            Apa kicsi lánya felnőtt...

Kiléptek a verandára és Nessie becsukta maguk után az ajtót...

-Nem sétálunk egyet?-Kérdezte Jacob.

-De..-mosolygott Nessie.

Jacob zsebre tette kezét, és elindult az erdő felé,Nessie utána..én pedig addig néztem őket amíg el nem tűntek az erdőben...

-Nessie túl fiatal még ehhez..Várniuk kéne még..Ez nem helyes..-morgolódott Edward.

-Meddig akarod még kalitkában tartani? Hagyd hogy elkezdje élni az életét...-szólt Rosalie.

-De még alig múlt 17 Rose..-jött a válasz..

-17. Edward.17... felnőtt már.. és Jacob-ban igazán megbízhatunk..Te is tudod.-Mondta Bella.

-Hagyd már haver...Nem állhatsz ott és tarthatod a gyertyát mellette örökké..-Kuncogott Emmet..

-Majd jövök...-azzal becsapódott az ajtó..és Edward a garázs felé ment,majd kiállt a Volvo-val és padló gázzal elhajtott.

-Nehéz lehet neki..Felnőtt a kicsi lánya..Ne bántsátok..Majd megemészti..-Mondtam a többieknek Edward védelmére kelve..

-Persze..Csak idő kell..-Mosolygott Bella.
Én pedig visszafordultam az ablakhoz ás láttam ahogyan a családom többi tagja fut a ház felé..Mindenkit sorban,tüzetesen megvizsgáltam:Senkin,semmi változás.
Amint Nickre pillantottam,ugyanaz az érzés fogott el mint amikor először megláttam.:"pillangók röpködtek a hasamban." Elmosolyodtam.Közben ideértek...Nick azonnal megölelt és röpke puszit nyomott a számra.Alice pedig Bella mellé lépett,aki gondterhelten ráncolta a szemöldökét..
-Nem csinál semmi hülyeséget..Csak nyugodtan végig gondolja a dolgokat..Nyugodj meg.-Simította meg Bella hátát.Mindenki tudta hogy Edwardra gondol.
-Kösz Alice.-mosolyodott el halványan Bells.
-Nincs mit.-szólt Alice,aki azóta már az emeleten tett-vett.
-Na és Nessie merre lehet már?-rohant az ablakhoz Bella és az erdőt kezdte figszírozni.
-Abban sajnos nem tudok segíteni..Tudod?! Farkasokat nem látok..-Forgatta szemeit apró nővérem.
Egy-két perc elteltével már láttuk ahogyan Nessie közeledik...
-Jól fogadta,nem borult ki..-mondta Alice mosolyogva..
Mind tudtuk mire gondol..Tudtuk hogy Jacob azért hívta sétálni hogy bevallja neki mi is a bevésődés.
Nyílt az ajtó.
-Szia Kicsim.-rohant oda Bella.
-Ööö Anyaa.Félvér vagyook.Emlékszeel?-nevetett Nessie.
-Bocsi.-nevetett vele Bella is..és elengedte.
-Igazán elmondhattátok volna..-mosolygott zavartan Ness.
-Figyelj,bocs hogy nem mondtuk el hamarabb,csak úgy gondoltuk korai volna még azzal traktálni hogy a legjobb barátod nem soká a szerelmed lesz,mert ez így van megírva..Úgy gondoltuk jobb lesz ha magadtól jössz rá,vagy ha Jake világosít fel erről..-mondta Bella.
-Semmi baj..Egyébként valahogyan éreztem ezt,gondoltam hogy nem véletlen ez a súlyos kötelék kettőnk közt.Igazából nem ért váratlanul a dolog.-mondta Reness és elgondolkodóan hajába túrt.
-Én akkor most..-mutatott hüvelykujjával az emelet felé.
-Persze.Menj csak.-mosolygott Bella.
-Örülök hogy ez ilyen könnyen ment.-Fújta ki a levegőt.
-Mondtam hogy nem lesz gond.-mondta Carlisle.-Nessie nagyon értelmes lány.-mosolygott.
-Hát akkor én most elmegyek Charliehoz,megígértem neki hogy ma meglátogatom.-mondta Bella.
-Veled mehetnék?-kérdeztem és felálltam Nick öléből.
Mostanában elszoktam menni Bellával Cherliehoz,csípem őt,hasonlít rá Bella.
-Persze.Apa biztos örülni fog neked.Szeret téged,elárulta a múltkor.-mosolygott Bella.
-Majd jövök.-pusziltam meg Nicket és Bellával leléptünk.

8.Fejezet

                                                               Két év múlva...

*** Két év múlva...

Sok minden történt két év alatt...Seth a legjobb barátom lett..Nagyon szerettem Őt.Persze már régen nem szerelemből...De mindent megbeszélhettem vele..Sokat segítettem neki lány ügyekben,jól kijöttünk egymással.Olyan volt,mintha a testvérem lenne...Hihetetlen hogy mennyire nem zavarja őt hogy vámpír vagyok...Nagyon rendes srác.Tökéletesen kifejlesztettem képességem is...Tudom irányítani az emberek mozdulatát..Pontosan ahogy Alice megjósolta.

Nem sokkal azután,hogy Nickkel csatlakoztunk a családhoz,Bella és Edward összeházasodtak.Gyönyörű.nagyszabású esküvő volt..majd Esmee szigetére (amit Esmee Carlisle-tól kapott...) mentek nászútra,körülbelül két hét múlva jöttek haza mert Bella rosszul volt..Kiderült hogy teherbe esett...Egy félig ember,félig vámpír gyermekük született akit Renesmeenek neveztek el,a Reneé és az Esmee nevek összevonásával.Kiderült az is ,hogy Jacob valójában korábban azért ragaszkodott Bellához annyira,mert Ő bevésődése tárgyának anyja.Igen.Jacob bevésődött Renesmeebe.
Bella vágya pedig teljesült...Vámpír lett..a szülésbe ugyanis belehalt volna,de Edward megmentette őt.Átváltoztatta.Különleges képessége egy pajzs volt...ezért nem látott bele Edward sosem a fejébe.Ám most már tudja kontrollálni azt,és visszahúzhatja..vagy kiterjesztheti a védelmet.

Renesmee gyorsabban cseperedett mint egy átlag kislány...Bőre sápadt volt,erősebb volt,ám arcán még is volt egy kis halvány rózsaszín pír.És dobogott a szíve is.Különleges képessége neki is volt:ha valaki arcához érinte kezét,megmutathatta neki gondolatait.A Volturival is volt egy kis összezörrenésünk a gyermek miatt,de miután Alice, és Cullenék vámpír barátainak és ismerőseinek segítségével bebizonyítottuk hogy Nessie ártalmatlan, békével távoztak és nyugodtan "élhettünk"...Közben Nessie is felnőtt...17 éves lett.Ő már nem öregszik tovább..

Jacob egész élete rész lett..Kis gyermek korában vigyázott rá,később báty-húg kapcsolat volt köztük ,majd nagyon szoros barátság és most hogy felnőtt,a barátság kezd átalakulni szerelemmé....

***

Szép nap volt.Sütött a nap...Az ablak előtt ültem és a csendes kis tisztás néztem a házunk előtt.
Már három órája ülök mozdulatlanul,számoltam a perceket Nessie és Jacob szívének segítségével.Ők az emeleten voltak...Edward folyamatosan figyelt...Úgy tett mintha tévézne,de természeten mindenki tudta hogy az odafentieket hallgatja.Feszülten ült a kanapén,Emmet mellett aki BaseBall meccset nézett.Bella nyugtatóan simogatni kezdte Edward combját,de ő meg sem moccant.Rosalie a kanapé melletti fotelben ült,lábait keresztbe tette és újságot olvasott.A többiek vadászni mentek...
Én sokat tanultam két év alatt, a szemeim karmazsin vörösről arany-barnává váltak,most már igazi Cullen voltam.Ahogy néztem a nap sugarait,ködös,emberi emlékek lebegtem szemem előtt:

Még a Kaliforniai házunk udvarán voltunk apával.Langyos vízzel locsoltuk le egymást..Jól szórakoztunk.Boldog voltam.Nagyon szerettem a szüleimet.Az apámmal különösen jó volt a viszonyom...Gyakran ellopóztam vadászat után a szüleim Forksi házához.Észrevétlenül lesekedtem az ablakon..Mióta én "eltűntem" ugyan is Forksben mindenki így gondolja, azóta a szüleim nagyon bánatosak..Úgy odamennék hozzájuk,átölelném őket,megnyugtatnám őket hogy jól vagyok.Már semmi bajom..Csak "megváltoztam" kicsit...De tudom hogy ez nem lenne helyes..

Gondolat menetemet halk kacarászások törték meg...Nessie és Jake szökdeltek le a lépcsőn.Négy óra után megmoccantam..nem azért mert elgémberedtem..erre már nem voltam képes..csupán azért mert már meguntam az ücsörgést.

-Szia Bree.-Köszönt vidáman Jacob.

-Szia Jacob..De már találkoztunk amikor jöttél..Nem emlékszel?-Kérdeztem nevetve.

-Jaa..Igen..Tényleg..-hallatszott Jacob mély,öblös nevetése.

-Bocsi..Csak nagyon szórakozott vagyok ma..-Kért bocsánatot..De még mindig mosolygott ám most már Nessie-t nézte..szemei úgy csillogtak mintha a világ legértékesebb kincsét nézné...

-Igen..Ezt észre vettük..-törte meg a szép pillanatot Edward..-Nem indulni készültél épp?-Biccentett az ajtó felé...
-Apa!-nézett komolyan Renesmee apjára,szemei szinte szikrát szórtak...

Edward nem szólt semmit csak elfordította a fejét.

-De.Persze..-mondta halkan Jacob.Mérges volt..ezt észre vettem.De nem állt le vitatkozni...

-Akkor én megyek is..-azzal indult is az ajtó felé...

7.Fejezet

                                  
                                     Szeretlek. =)

Ott álltunk tehát a verandán.Mélyen egymás szemébe néztünk,megfogta a kezem és közelebb húzott magához.
Olyan közel hogy az orrunk összeért.A pulzusom felgyorsult,ő is kapkodta a levegőt,és még mindig egymás szemébe néztünk.Majd halkan súgta nekem méz-édes hangjával a legszebb szót a világon :- SZERETLEK.
-Én is szeretlek,súgtam neki.
Majd lágy csókot lehelt ajkamra azt hittem elájulok,de a csóknak vége lett és mi kézen fogva beléptünk a nappaliba, ahol a többiek már vártak ránk.Bemutattam nekik Nicket.
És akkor Esmee felajánlotta hogy Ő is csatlakozzon a családhoz.Így már mindenkinek lesz egy lelki társa.
-Ez igazán kedves tőled,Esmee.De nem akarok több gondot okozni,Bree-től tudom hogy a Volturi már az Ő befogadásáért sem volt oda...-Nézett rám szomorúan.
-A Volturit bízd ránk Nick.-Mosolygott Carlisle.
-Tényleg nem lenne baj?-Nézett mindenkire egyesével életem szerelme...
-Dehogy lenne baj.-Mondta Alice csilingelő hangon.
-Ha Bree boldog,akkor nekünk sincs ellene kifosásunk.-Mosolygott ránk Edward és Bella is./Már egyáltalán nem is zavart Bella vérének illata.És szerencsére Nick is könnyen megbirkózott a helyzettel.(:/
-Rosalie-Emmet?-Néztünk rájuk kérdően.
-Felőlem...-Hangzott a semleges válasz Rosalie-tól.Nem volt meglepő,de legalább nem csattant ki,mint akkor amikor megtudta hogy Edward szerelmes egy emberbe.
-Üdv nálunk.-Vigyorgott Emmet Nickre és kezet fogott vele.
-Annyira köszönöm.-Hálálkodtam.
-Khhm.Köszönjük.-Javított ki Nick és elmosolyodott.
-Ez csak természetes.-Legyintett Esmee.
Aztán mindenki elment a maga dolgára,de előtte még Alice hozott Nicknek pár ruhát Edward szekrényéből hogy tusolás után tudjon felvenni tiszta holmit.Mi megköszöntük neki és Edwardnak megfürödtünk és lefeküdtünk egymás mellé a hatalmas francia ágyamra/Úgy tűnik Alice tényleg nagyon előre látó volt.xD/ és beszélgettünk,még mindig volt mit mondanunk egymásnak.Úgy éreztem sosem tudnám megunni a társaságát.Annyira boldog voltam.Minden tökéletes volt.Immár egy kis gikszer sem volt második életemben és ezt a legösszetartóbb családnak köszönhetem.: Cullenéknak.

6.Fejezet

  
                                    Felhőtlen boldogság.

  Levadásztam egy-két állatot,majd elindultam valamerre.Nem tudtam merre futok,csak loholtam arra,amerre húzott a

"szívem".

Egy ideje futottam már,amikor észre vettem hogy már átléptem a Seattle-i határt,és megpillantottam azt helyet,ahol az

átváltozásom után tartózkodtam.

Ahová még Riley hozott engem.A hatalmas régi épület mögé.

Lelassítottam,mert éreztem egy másik vámpír szagát.Nem éreztem veszélyt,inkább csalogató

volt az idegen vámpír illata.Lassan közelítettem az illat irányába,majd egyszer csak ott állt előttem egy srác.

17-18 évesnek néztem.A szemei vörösen izzottak amikor felém pillantott.Teljesen elgyengültem tőle.

Egyenes barna haja elázott az esőtől.Aranyos volt.És ismertem.Ő is benne volt a Cullenek ellen alakított

hadseregben.De még sosem figyeltem meg ennyire,akkoriban teljesen lekötött a harc.De azt hiszem Nicknek hívták.

-Szia.Te is elmenekültél? De hogyan?...-Zúdítottam felé a kérdéseimet.-Jajj.Bocs..csak azt hittem csak én maradtam életben.

-Szia.-Mosolygott,és én azt hittem mindjárt elolvadok.-Semmi baj.Én is azt hittem hogy csak én éltem túl.De nem bánom hogy

Te is épségben vagy.-Kezdett flörtölni..-Ennek örülök.-Mosolyogtam én is.

-El rejtőztem és megvártam amíg elmegy a hadsereg.Tudom hogy gyáva dolog volt,de berezeltem és nem akartam ölni.

Vadászni sem vadásztam mióta Riley elment..Mindig ő eröltette hogy öljek embert,de mivel én nem tettem ezért ő hozott nekem

tetemeket amik láttán annyira elborult az agyam hogy azonnal neki estem.-Mondta bűnbánóan lehajtott fejjel.

-Hééj.Semmi baj..Én is így voltam ezzel.Aztán csatlakoztam Cullenékhez,akik megtanítottak engem mindenre,és most már én sem

ölök több embert.Állatok vérét isszuk.Gyere velem,megmutatom.-Azzal felé nyújtottam a kezem,ő megfogta és futni kezdtünk

az erdő felé.A vadászat után sokat beszélgettünk.Mindent elmondtunk egymásnak magunkról.Minden emlékünket emberi életünkről.Közel éreztem magamhoz.Olyan közel mint még senki mást.És igazából még egy napja sincs hogy megismertem.Minden egyes pillantása perzselt.Minden egyes érintése sokk-ként hatott rám.Minden egyes szavával egyre jobban belopta magát a szívembe.Ránéztem és szinte lángoltam belül.Ismeretlen érzés volt ez számomra...Soha nem történt még velem ilyen.
-Haza kellene mennem.A többiek nem tudják merre lehetek eddig.
-Persze menj csak.-Mosolygott.De a szeme elárulta.Neki nem volt hova haza mennie.Vissza ültem mellé.
-Jössz Te is? Bemutatlak nekik.-Ajánlottam.
-Tényleg?-Nézett fel és most őszinte mosolyt véltem felfedezni arcán.
-Persze.-Biztos nagyon megkedveled majd őket.Azzal felé nyújtottam a kezem és haza sétáltunk.Nem akartunk gyorsan odaérni...Nyújtottuk az együtt töltött perceket.Mert vele minden egyes pillanat olyan mint ha egy másik világban lennék.Rózsaszín köd fátyol borít mindent...és úgy repül az idő hogy észre sem vesszük.
És most is,észre sem vettük hogy már a verandán ácsorgunk és mélyen el vagyunk merülve egymás tekintetében.

5.Fejezet

                                                     Az új élet kezdete.
                                                    

 



Amint a farkasok eltűntek,a Volturi meg is érkezett.Megálltak előttünk,és a fejükön lévő csukját lehajtották.
Mindenki feszülten várakozott a Volturi reakciójára:
-Még sosem hallottam olyasmiről,hogy egy ilyen kis klánnak,mint a tietek-Kezdte Jane lenéző hangon.-Sikerült volna legyőzni
egy ekkora erejű és létszámú hadsereget,segítség nélkül.-Mondta a Jane felhúzott szemöldökkel,és kicsit jobbra billentette
fejét,így épp rám esett sejtelmes pillantása.
-Szerencsénk volt.-szólt Carlisle.
-Igazán?-nézett felém Alec is.
-Egyet kihagytatok...-Biccentett felém Jane.
-Menedéket ígértünk neki,ha feladja.Nem tehet semmiről,meg sem próbált harcolni.Ő csak belecsöppent ebbe az egészbe.-Kezdte
Esmee védekező hangon.
-Ez nem áll jogotokban.-Mondta felháborodottan Jane.
-Miért jöttél?-Szögezte nekem a kérdést,Én pedig éppen válaszolni kezdtem volna amikor iszonyatos kín kezdett gyötörni,
a földön vergődtem és sikítottam.Iszonyú volt.
-Ki teremtett?-érkezett a következő kérdés.De olyan nagy kín hasított belém,hogy megszólalni sem tudtam,csak visítottam.
-Jane,ne.Kérlek.Mindent elmond amire kíváncsi vagy.-Mondta Esmee fájdalmas arccal.
-Tudom.-Mondta Jane.
Majd a kín megszűnt,és én összegömbölyödtem a földön,még mindig a fájdalmas sokk hatása alatt álltam,zihálva kapkodtam a
levegőt.
-A neve Riley,őt Victoria változtatta át.-mondtam elhalt hangon ennyi,tellett tőlem.
-Talán magad is ismered Victoriát...?!-Szólt Edward.
-Edward,ha Volturi tudott volna Victoriáról,megállították volna őt.-Mondta Carlisle.-Nem igaz Jane?.
-Természetesen.-Mondta Jane egy kis gúnyos mosollyal a száján.-Felix.-intett maga mögé.
-Nem tudta mit csinál.-Szólt Esmee kétségbe esetten.
Jane megint intett és Felix megállt.
-Felelősséget vállalunk érte.-Nézett Esmee Janre.
-Adjatok neki egy esélyt.-Kérlelte őket Carlisle is.
-A Volturi nem ad második esélyt.Tartsátok észben! Caius érdekesnek fogja találni hogy Bella még mindig ember.-esett most
pillantása Bella felé.
-A dátum már ki van tűzve.-Szólt azonnal Bella.
-Intézd el Felix,haza akarok menni.-Nyavalygott Jane és felém biccentett,Felix pedig elindult.
-Várj!-Szólt Alice.-Különleges képessége van kialakulóban.Láttam.
-Uralni tudja majd ez emberek mozdulatát.Azt fogják majd csinálni,amit Ő akar.Egy ilyen tehetséges vámpírt kár lenne megölni.-Kezdte magyarázni Edward.
-Hmm.Érdekes.És miért nem alakult ki eddig?
-Az ilyen jellegű képességekhez idő kell Jane.Nagyon nagy koncentrációra van szüksége hogy kifejlessze.-Szólt Carlisle.
-Honnan tudjam hogy nem hazudtok?-Nézett felém sejtelmesen Jane.
-Miért akarnánk kijátszani a Volturit? Veletek szemben semmilyen trükkel nem győzhetünk.-Magyarázkodott Edward.
-Igaz.-bólintott Jane.-Később vissza jövünk,ha nem lesz úgy ahogyan mondjátok,tehát Bella ember lesz és a lány képessége nem
lesz meg.Mind meghaltok.-Mosolygott ránk álszenten Jane.
-Viszlát később Jane.-mosolygott Carlisle.
-Viszlát.-mosolygott vissza gúnyosan Jane,majd a négy alak eltűnt az erdő sűrűjében.
Életben hagytak.Kaptam egy esélyt a Volturitól.Ki kell használnom,fejlesztenem kell a képességem mire később újra eljönnek,
tudjak nekik bizonyítani.
-Menjünk haza!-Szólalt meg Rosalie,és már indult is a Cullen ház felé,ami hamarosan az én otthonom is lesz.
-Gyere drágám.-Mosolygott melegen Esmee,és biztatóan megszorította a kezem.
Vissza mosolyogtam,és futni kezdtem Rose után.
Mikor a házba értünk,körbe vezettek,megmutatták a szabad szobákat az emeleten.
Választottam egyet,egy kis szoba volt,de nagyon otthonos.Olyan volt,mintha direkt nekem,az én stílusomra lett volna
berendezve.A fal világos türkiz kék volt,ezüst színű mintákkal díszítve.A kedvenc színem.A bútorok pedig fehér színűek
voltak.
-Ez gyönyörű.-Hebegtem,annyira tetszett nekem ez a szoba.
-Tudtam hogy tetszeni fog.-Kacsintott rám Alice.
-Ezt Te csináltad?-Kérdeztem vigyorogva.
-Kicsit összpontosítottam rád,és a jövődre,és ott volt ez a szoba...-Vigyorgott rám vissza.
-Köszönöm Alice.-ugrottam pici, törékenynek tűnő,nővérem nyakába.
-Nagyon szívesen.-mondta Alice.
-Örülünk hogy tetszik a szobád.-Mosolygott rám Carlilse.
Én is vissza mosolyogtam,majd bentebb léptem a szobában,és azonnal a hatalmas ruhás szekrény felé indultam.
-Ó,arról is gondoskodtam ne aggódj.-szólt utánam Alice.
-Azt mindjárt gondoltam.-Vigyorogtam vissza rá.
Kinyitottam a szekrényt,bepillantottam,elkezdtem nézegetni a sok ruhát.Mind az én stílusom volt.A szekrény alsó részében
temérdek torna cipő,sport cipő,és alkalmi cipő sorakozott.Mikor minden ruha darabot végig néztem,oda mentem új családomhoz,
akik az ajtóban álltak amíg én alaposan szemügyre vettem vadi  új ruha táramat,majd még egyszer mindent megköszöntem
nekik,ők magamra hagytak,én pedig letusoltam,mert elég piszkos lettem a harc alatt,majd felvettem egy farmer cső nadrágot,
egy hosszított felsővel.amire rávettem még egy dzsekit/Már nem fáztam,de ezt az emberek nem tudták,így muszáj volt az
időjárásnak megfelelően öltözködnünk./ mellé sport cipőt húztam,majd elmentem vadászni.Amint az erdőben futottam,arra gondoltam hogy most végre boldog leszek.Hisz legyőztük Victoriát,Bella megmenekült,él.Én pedig kaptam egy esélyt a Volturitól,amit ki is fogok használni.És van egy szerető családom.Egy szóval:Boldog voltam.A Seth iránt érzett szerelmem lángja teljesen kialudt,amitől kicsit nyugodtabb lettem,hisz ez egy tiltott szerelem lett volna a vámpírok és  vérfarkasok közötti ellenségeskedés miatt.De egy valami nem hagyott nyugodni,egy részem vissza vágyott arra a helyre,ahol új szülött létem első pár napját töltöttem,oda ahová Riley vitt,egy hatalmas épület mögé,valami oda kötött engem.Olyannyira nem tudtam másra koncentrálni,hogy úgy döntöttem vadászat után visszalátogatok arra a helyre...

4.Fejezet

                                                              A harc.

                                               

A harc napja van,ideges vagyok.Attól tartok hogy az első ütéssel végeznek velem,vagy talán a valamelyik alakváltó farkas majd
el felejti hogy én is velük vagyok,bár Carlisle azt mondta ők majd szólnak a farkasoknak erről,és én ne aggódjak,de
akkor is kockázatos volt.Ott kellett volna maradnom,velük együtt edzenem,Jasper engem is kiképzett volna,azt sem tudom minek
jöttem vissza,semmi értelme,de valami még is ide köt,csak tudnám mi vonz ide  vissza...!?
-Bree.Kész vagy? Indulunk.-Zavarta meg Riley gondolkodásom.Én pedig összerezzentem,mert féltem. 
-Persze , kész vagyok-(Meghalni) gondoltam még hozzá.Az agyam egyik fele azt érezte hogy a Cullenek oldalán
biztonságban leszek,erre a másik attól fél hogy véletlenül engem is megtámadnak,vagy Riley öl meg bosszúból.
Mindenki elindult Riley után,Victoria nem jött velünk,de nem érdekelt különösebben hogy merre jár,ezért nem is kérdeztem
semmit.Megállás nélkül mentünk,átgázolva mindenen,úgy éreztem semmi és senki nem állíthatna meg bennünket,vagy is inkább
Rileyt.Ahogy közeledtünk ahoz a tisztáshoz,ahol Victoria és Riley harolni akartak,kezdtem még idegesebb lenni.
Nem vártam hogy túlélem,biztos voltam benne hogy ma véget ér második életem is.De legalább azért haltam meg mert segítettem
valakin,ha Victoria oldalán harcolnék megérdemelném a halált.
Már mentünk egy ideje,amikor megpillantottam egy rétet.
A rét közepén állt a Cullen Clan.Mindenki,kivéve Edward-ot.Elindultunk feléjük,ők is felénk.Mikor oda értek mellém,
megfurdultam,és kezdtem neki rontani az első új szülöttnek aki a legközelebb volt hozzám.Erő teljesen megütöttem,majd a
földre taszítottam,és egy laza mozdulattal letéptem a fejét.Közben mindig figyeltem,éber voltam.De soha senki nem támadott,
így nekem könnyű dolgom volt.Körül néztem Riley és Victoria nem volt sehol,egyből aggódni kezdtem,hogy talán megtalálták
Bella és Edward rejtekhelyét,de gyorsan elhesegettem a gondolatot,és a harcra kezdtem megint koncentrálni.Épp egy másik
újszülött felé indultam,amikor megláttam nyolc hatalmas farkast ráugrani egy-egy új szülöttre.
Elképesztő volt.Bámultam őket,nem tudtam betelni a látvánnyal,még soha sem láttam ehhez hasonlót.
De nem táthattam a számat,mert Emmet megkocogtatta a vállam:
-Hey Bree.Minden OK ?
-Őő.Persze.Csak...Ez hihetetlen...-Mondtam még mindig elképedve,és ráugrottam egy vámpírra.
-Jaaa.Jó nagyok mi?-Kérdezte vigyorogva miközben letépte egy vérszívó karját.
-Hát azok.Mondtam futás közben,majd egy  mozdulattal megöltem az utolsó ellenfelem is.
Az újszülöttek elfogytak,csak élettelen tetemek hevertek a tisztáson mindenhol.Összegyüjtöttük testeket egy halomba,
és elégettük őket.Lilás füst kezdett gomolyogni,ami iszonyatos bűzzel járt.
El merültem teljesen magamban,végig pörgettem magam előtt a harc emlékképeit,és még csak most fogtam fel hogy sikerült.
Túléltem.Ez járt a fejemben,miközben arra lettem figyelmes hogy Alice üveges tekintettel néz a semmibe.
Gondoltam látomása van,és ezt igazolta az is hogy Jasper kétségbe esetten lépett mellé:
-Alice.Mit láttál?
Alice visszarázódott a jelenbe és válaszolt.
-A Volturi.Ide jönnek.Jane,Felix,Alec és Demitri.
A következő pillanatban megjelent Edward Bellával az oldalán.
Esmee és Alice oda siettek Bellához, és átölelték őt.
-Bella,kicsim.Nem esett bajod?-kérdezte Esme.
-Minden rendben,Esmee-mosolygott rá Bella.-Seth segített Edwardnak legyőzni Victoriát és Riley-t.Jól vagyunk.-Fejezte be Bella.
-A farkasoknak ell kell menniük,még mielőtt ide ér a Volturi,nem hiszem hogy díjjaznák a velük kötött ideiglenes békénket.
-Szólt Carlisle.
Ezután hangos ordítás törte meg a csendet.
Jacob bordái eltörtek,mert Leah-nak akart segíteni egy elrejtőzött új szülött megölésében,de balul sült el a dolog.
Carlisle azonnal mellé guggolt.
-Máris elkezdtek összeforrni a csontok.-Mondta Edward kis rémülettel a hangjában.
-Most nem tudom megvizsgálni,csak miután elment a Volturi.Hamarabb nem megy,sajnálom.-mondta Carlisle.
-Haza visszük Billyhez.-Bólintott Sam.
-Siess Doki.-Ordított Jacob.
Félénken jobbra pillantottam,ott állt Seth.De az ő figyelmét láthatóan elvonta Jake balesete.mert rémülten,zihálva vette a
levegőt,és felgyorsult a szívverése is.Már nem éreztem akkora izgalmat mikor megpillantottam,mintha az lángolás ami eddig
volt érezhető a jelenlétében ,megszűnt volna létezni,és a "szívem" új lángra vár,vagy már meg is találta,csak még nem fedeztem
fel.

3.Fejezet

                                                               A Cullen házban.

                                                  

          

                                                         

Szia Bree.-Mondta kedvesen Edward-Gyere beljebb.
A ház egyáltalán nem olyan volt mint amilyennek elképzeltem.Tágas volt,világos,és nagyon otthonos,de elképesztően modern  és megtalálható benne egy csipetnyi luxus is.
Szia.-mosolyogtam rá,és beléptem az ajtón.Amint beértünk a nappaliba,köszöntött mindenki,még Rosalie is próbált jó képet vágni.Bellát nem láttam sehol,gondolom jobbnak látták ha ő most nincs itt,nehogy neki essek.Hiszen egy új szülött teljesen kiszámíthatatlan és fegyelmezetlen.
Helyet kínáltak.És azonnal a tárgyra tértünk.
-Biztosan bízhatunk benned Bree? Úgyértem nem Riley kényszerített arra hogy ide gyere információt szerezni?-kérdezte Carlisle.
-Nem.Önszántamból jöttem el hozzátok,hiszen mikor ideköltöztünk titeket ismertelek meg először,és kedveltem a családotokat,
bár amikor ember voltam még kicsit furának tartottalak titeket,de most már mindent értek.-magyaráztam nekik kedvesen.
-Persze.-mosolygott Esmee.
-Hallottam a gondolataidat,hogy segíteni jössz.Ez terv talán tényleg hatékony lehet.Minden segítséget szívesem fogadunk.-
szólt Edward.
-De van még egy-két dolog amiről nem tudsz.Beavatunk téged is most minden titokba,jó ha ezekről tudsz.
-Rendben.-Bólintottam és figyelni kezdtem.
Szóval,rajtam kívül mindenki az új szülötekkel fog harcolni,én addig Bellával elrejtőzőm.
Igen...-bólogattam,hogy értem.
-És akkor most jön a mitikus része...Ismered a La Push-i fiúkat,akik igen izmos felső testüket sosem takarják el...?!
Igen.-Mondtam.És ha tudtam volna biztos elpirultam volna,hiszen ezek között a fiúk között volt Seth is.
Nos,akármilyen hihetetlenül hangzik,ők vérfarkasok,pontosabban alakváltók.-Leesett az állam.Alakváltók.? Miféle rejtett világ
ez? Hihetetlen.Edward várt néhány percet amíg felfogtam és feldolgoztam amit mondott,aztán folytatta tovább.
-Ők is segíteni fognak nekünk.Így talán legyőzhetjük az új szülötteket.
-Rendben.Értem.Remélem sikerül majd!-Mondtam.Sokáig beszélgettünk még,elrepült az idő,és észbe kaptam:
-Ideje vissza indulnom.
-Menj csak Bree.-mosolygott rám melegen Esme.Vissza mosolyogtam rá,aztán elindultam az ajtó felé,de vissza fordultam:
-Carlisle!-szóltam.
-igen Bree?-nézett vissza rám Carlisle.
-Hogy vannak a szüleim?-Kérdeztem összeszorult "szívvel".
-Kerestetnek a rendőrséggel,nagyon aggódnak.De Edward mondta hogy Te is állatokkal táplálkozol,a harc után,ha Te is úgy
gondolod,csatlakozhatsz a családunkhoz,befogadunk,és ha jobb lesz az önuralmad te is iskolába jársz majd Alice-el és a
többiekkel.Az igazi családodat nem tudjuk pótolni,de talán...-Ajánlotta kedvesen.
-Köszönöm Carlisle,természetesen szívesen csatlakozom.-mosolyogtam.
-Segítünk majd mindenben,igazi Cullent csinálunk belőled Bree.A vásárlással fogjuk kezdeni-Mondta Alice trillázó hangon.Alice Roxy-ra emlékeztetett engem.Nagyon hiányzott a legjobb barátnőm.Vele osztottam meg minden titkom,most is ezt tenném,de nem lehet,és ez nagyon fájt és nyomasztott is.
-Köszönöm-mondtam megint,majd elköszöntem tőlük és vissza indultam Seattl-be.
-Merre voltál ilyen sokáig Bree?-Kérdezte Riley kicsit ingerülten.
-Lazíts már!-Szóltam lazán.-Csak vadászni...Jó messze a Forksi határtól,ahogy mondtad.
-Akkor rendben.Bocs,csak feszült vagyok a holnapi összecsapás miatt.
-Nézz már körül,sokan vagyunk,ők meg csak egy páran.Simán végzünk velük...-ámítottam.Élveztem ezt a színjátszást.Volt hozzá
tehetségem.
-Remélem is.-mondta Riley.Aztán el is tűnt,mert Victoria hívta.Victoria akárhányszor ide jött,elégedetten nézett végig az
újszülötteken.Undorítónak tartom azt a nőt.Utáltam.És ahogy kihasználta Rileyt és hazudott neki a harc okáról is.
Edward elmesélte valójában miért akarja megölni a Culleneket Victoria,azért mert korábban Edward megölte a társát,Jamest.
És most bosszút akar állni,meg akarja ölni Bellát,hogy Edward is érezze milyen ez.
Azt is mondták hogy tudtak a harcról,azelőtt is mielőtt ide jöttem.Alice különleges képességének,a jövőbe látásnak
köszönhetően,és Jasper /aki mi előtt a Cullen családba tartozott új szülött vámpírok kiképzésével foglalkozott./ már elkezdte
edzeni a Cullenek,hogy letudják győzni az újszülötteket.
Csodáltam Cullenékat,és nemsokára én is hozzájuk tartozom majd,és ez a tudat jó érzéssel töltött el.Ám az már
kevésbé, hogy Seth egy vérfarkas,és Edward azt mondta a vérfarkasok és a vámpírok ősi ellenségek,nagyon elkeseredtem hogy
végképp semmi esély rá hogy valaha is együtt legyek Seth-el.Ezek az érzések bújkáltam bennem:A boldogság,a szomorúság,és a
csalódottság.A két utóbbi már teljesen felemésztett volna , ha nem lett volna az első.És ezért hálás voltam a boldogságnak,nagyon hálás.

2.Fejezet

                                                               

                                                     

                                                    Az újszülött vámpír






Egy hatalmas,régi épület mögé vezetett, ahol több új szülött vámpír táplálkozott.
Riley körül nézett, majd egy test felé indult és könnyen felém dobta.
Undorodva néztem az élettelen testet,de a vér szaga csábító volt,így hát ittam belőle.
-De miért változtattál át engem?-kérdeztem tőle.
-Új szülött hadseregre van szükségem,nem soká óriási harc lesz.-mondta a távolba meredve.-De most nincs erre időm.-
Mire felé pillantottam,eltűnt.
Én pedig morfondírozni kezdtem,higgadtan végig akartam gondolni a dolgot.
Riley azt mondta hadseregre van szüksége,de mégis mihez ?
Harcolnunk kell? Nem.Én képtelen lennék rá.Riasztott a gondolat hogy direkt kárt tegyek valakiben.
Ha önvédelemből teszem az más,de csak úgy megtámadni valakit...Az nem én voltam.
Sokáig ülhettem ott ,mert gondolkodásomat Riley zavarta meg:-Bree!-Szólt,és felém indult.
-Igen?-Kérdeztem vissza meglepetten.-Baj van?
-Nem.Nincs.Csak gondoltam érdekel miért fogunk harcolni,kikkel,stb...
-Persze-mondtam,és figyelmesen néztem rá.
-Nos akkor kezdjük, figyelj!
Bólintottam , ő pedig belekezdett:
-A harc oka a szabad vadászat.Akikkel harcolunk,azok pedig Cullenék.-Jelentette ki.És felém nézett hogy lássa a reakcióm.
Én pedig teljesen lefagytam,a felismerés belém hasított.Cullenék vámpírok,és most már mindent értettem velük kapcsolatban,
kivéve a szemüket,ami arany-barna volt.Most már Én is egy voltam közülük,de az én szemem skarlát-vörös volt,/láttam egy autó visszapillantó tükrében/ ahogyan  Riley-é is,
és minden új szülötté.De ezt még rá ér megtudnom...
-De miért kell harcolnunk? Szabad vadászat? Mi? Nem értem.-Értetlenül néztem rá.
-A Cullenek nagyon erősek, olyan képességeik vannak amik nincsenek egy átlag vámpírnak,
nem isznak emberi vért,csak állatokkal táplálkoznak,így az ő területükön nem szerencsés ha egy erre tévedt nomád vámpír,vagy
bárki más vadászik.Így hát végeznünk kell a Cullen Clan-al,hogy szabadon vadászhassunk bárhol.-mondta kis önelégült mosollyal
az arcán.
-Értem.-mondtam,/mindig ezt mondom ha nem akarok valamit feszegetni,így hamarabb békén hagynak/
 mintha nyugodt volnék,de belül majd' szét robbantam a dühtől.
Tehát mi csak eszközök vagyunk,azért tört az életünkre hogy ő szabadon vadászhasson...Felháborító.
Miért nem tudott nyugodtan élni hagyni ? Miért kellett ilyen kegyetlen szörnyeteggé változtatnia ?
De nem akartam neki mutatni hogy mennyire dühít a dolog,hogy ha nincs ő , meg a szabadon vadászat,akkor sosem kellett volna
belecsöppennem ebbe a szörnyű mitikus világba.És még mindig otthon lehetnék a szüleimmel.Mikor erre gondoltam összeszorult
a "szívem".Már biztos keresnek,és aggódnak miattam.Na és Seth,így már biztos hogy sosem lehetek vele,most már annyi esélyem
sincs mint eddig.
-Ennek örülök-Mondta közben Riley,és tovább állt.
De én nem tudtam megmoccanni.Teljesen letaglózott a szeretteim hiánya,és ha tudtam volna sírni,most biztos azt tettem
volna.Ott ültem és nem mozdultam,csak meredtem a távolba,gondolom megint elég sokáig ,mert csak annyit hallottam hogy valaki mogorván szól hozzám:
-Neked meg mi bajod ? -Kérdezte egy  nő, a szeme ugyanolyan skarlát-vörös mint Riley-é,göndör vörös haját arcába
fújta a szél.
-Ki vagy Te?-Sziszegtem összeszűkült szemmel,támadó állásban voltam,veszélyt éreztem.
-Riley társa.Victoria.-Válaszolt.És egyik szemöldökét felhúzva méregetett engem.
-És Te?.
-Bree.-mondtam,és vissza álltam alaphelyzetbe,bár még mindig veszélyben éreztem magam.
-Mikor változtál át?-érdeklődött.
-Az éjszaka.-válaszoltam.
-Hmm.Akkor Te vagy a legújabb.-Állapította meg Victoria.
-Na jó én most megyek.Te pedig vadássz minél többet,és készülj a harcra.-Utasított,egy kis sötét mosollyal arcán.
Meg akartam kérdezni tőle,hogy nem lehetne-e úgy vadászni,hogy ne emberek életét vegyem el.?! De akkorra már eltűnt,
és én megint összeomlottam.El akartam tűnni a világ szeme elől,elmenekülni minden elől ami bántott.Valami védelmező dolog
mögé bújni,de nem lehetett.
A szomjúság majd' megőrjített,a torkom szüntelenül lángolt,de nem akartam embert ölni.
Inkább kínzom magam,de soha többé nem ölök embert.Ezt megfogadtam magamnak még aznap este mikor átváltoztam és muszáj volt megtennem.
És akkor észbe kaptam: Riley azt mondta Cullenék nem ölnek embert,állati vérrel táplálkoznak.
Talán én is megpróbálhatnám,mondjuk így is el fogom venni egy élőlény életét,de nem egy emberét.
Amint ezt ki ötlöttem,már indultam is az erdő felé.

***

Olyan gyorsan futottam hogy a fáknak mellettem össze kellett volna mosódniuk,de én tisztán láttam minden egyes apró részletet.
-Ez elképesztő.-Mondtam,és mosolyogtam.Vámpír létem első mosolya volt ez.
Megálltam egy pillanatra,mélyet szippantottam a levegőbe,és éreztem egy őz illatát.
Elindultam a szag irányába,és a kellő pillanatban szökkentem egyet,pont a kezem közé kaptam az őzet.
Erősen megszorítottam hogy ne tudjon elszökni,majd neki estem.
Amikor már nem volt benne több vér,felálltam a tetem mellől és vissza indultam Rileyhoz.
Közben eldöntöttem hogy most már csak állatok vérét fogom inni.És ha eljön az idő,felkeresem Cullenékat,még az összecsapás előtt és
tudatom velük hogy miféle harc van készülőben kitörni.
Amikor vissza értem,egyből Rileyt indultam megkeresni hogy megkérdezzem mikor akar sort keríteni a kegyetlen összecsapásra.
Meg is találtam,Victoriával volt.Victoria sötét pillantást vettem felém mikor meghallotta hogy közeledem.
Esküszöm ettől a nőtől a hideg ki ráz,akármikor meglátom.
-Ezt talán jobb lenne máskor megbeszélnünk Riley.-Mondta Victoria és felém nézett.
Riley is felém nézett,majd vissza Victoriára de ő már el is tűnt,így el indult felém.
-Én nem akartam zavarni-kezdtem mentegetőzni.-Csak annyit akarok kérdezni,hogy mikor lesz a harc,azt hiszem ennyit jogom van tudni.-
mondtam dacosan.
-Sajnálom Bree,de ezt nem oszthatom meg senkivel.-Mondta feszülten.-Meséltem már neked a Cullenek különös képességeiről.
Elég ha közelebb vadászol a a Forks-i Cullen házhoz és épp a harcra gondolsz, Edward azonnal meghallaná a gondolataidat.
Bocs Bree,de óvatosnak kell lennünk.-Mondta magabiztosan Riley,De én nem tágítottam.
Ez hülyeség,mondd el ! És én ígérem nem megyek a Cullenek felé,nagyon óvatosan vadászom majd,de időben fel akarok készülni-
mondtam kicsit hisztérikus hangon.Úgy látszik megérte az a pár  Dráma óra még általánosban.Nagyon jól alakíthattam,
mert Riley arca megenyhült.
-Na jó.De ígérd meg hogy nagyon óvatos leszel,és Cullenékat nagy ívből elkerülöd,tehát nem mész túl a Seatl-i határon.
-Megígérem.-hazudtam.
-Jól van.Holnap csapunk össze a Cullen Clan-al.Szóval készülj fel,vadássz minél többet,erősnek kell lenned,
különben végeznek veled.-mondta Riley komolyan.
-Rendben.-válaszoltam.-Köszönöm.
-Tudod hogy nem szívesen tettem,mert elég egy pillanat amíg nem uralod a gondolataidat,és a Edward közel van,azonnal kiolvas
mindent a fejedből.-mondta utálattal és undorral az arcán.-De talán tényleg jogod van tudni.
Majd vigyázok.-mondtam megint flegmán.És elfutottam.
Szóval holnap lesz a nagy harc,akkor még ma el kell mennem Forksba Cullenékhoz hogy figyelmesztessem őket.
Elmegyek Rileyval együtt holnap harcolni,de nem velük leszek,hanem ellenük.
Nem Cullenékat fogom megölni,hanem az újszülötteket.Ez a tervem.
Most vadászok annyit,amennyit csak tudok,hogy erős legyek,aztán elmegyek Forksba.
Amikor éreztem hogy ez elég lesz a hoz,hogy ne támadjam meg Bellát,ha esetleg ott lenne,akkor elindultam Forks felé.
Meg-megálltam hogy a szagok alapján tájékozódjak és odataláljak a Cullen házhoz.
Amikor már közel jártam,a tervemre gondoltam,hogy Edward hallja segíteni jövök.
Odaértem és megálltam az küszöb előtt.A következő pillanatban már nyílt is az ajtó és ott állt előttem Edward.

Az átváltozás /Az első fejezethez tartozó rész/

/Az első fejezet kicsit rövidre sikerült,ezért írtam még hozzá. (: 

Jó olvasást. Puszii./

           
                                              Első fejezet második rész.

                                                      Az átváltozás

                                                   

                                                     


Végre szombat van.A buli napja.Úgy gondoltuk hogy a partyt a belvárosban a direkt erre az estére kibérelt clubban tartjuk meg.
Nagyon izgultam,kíváncsi voltam ki fog majd eljönni.
21.45 volt mikor az órára néztem.Vetettem még egy pillantást magamra az egész alakos tükröm előtt.
Hosszú,sötétbarna hajam leengedtem és kivasaltam.Egy fekete kivágott felsőt viseltem,
fekete cica-nadrággal és egy torna cipővel.Imádtam ilyen lazán öltözködni.Ez volt az én stílusom.
Leszögdécseltem a lépcsőn,elköszöntem anyáéktól aztán fogtam a dszekimet magamra öltöttem és elindultam a gyalog innen
15 percnyire levő clubba.odakint már sötét volt,de most minden figyelmemet elvonta az én nagyszabású partym,
na meg az hogy ott lesz-e Ő.Ő: Seth Clearwater.Eddig még csak egyszer láttam Seth-et,de bőven elég volt a hoz hogy belé essek.
Az ajkamba haraptam és elgondolkoztam rajta miként fogom őt becserkészni ma este.
De miket zagyválok itt magamban ?! Hisz lehet hogy el sem jön.Inkább annyiban hagytam a dolgot.
És ebben a pillanatban egy sötét árnyat láttam elsuhanni a távolban...de nem láttam tisztán mi volt az,
gondoltam csak valami állat lehetett.Bár ezt még én magam is alig hittem el.
Mentem tovább,de megint láttam elsuhanni az árnyat és egyre közelebb jött hozzám.
Féltem,és sietősre vettem,szedtem a lábaimat ahogyan csak tőlem tellett.
-Már csak egy sarok Bree.Tarts ki!- mondtam magamnak.
És akkor megint jött az árny,szembe fordult velem.Tisztán kivehető volt egy férfi alakja a sötétben.
Skarlát-Vörös szemeivel felém pillantott, a következő pillanatban már a földön hevertem iszonyú kínok között.
Nem értettem.Nem tudtam felfogni mi történik.
A testem megpróbálta visszautasítani a fájdalmat,és engem újra és újra elnyelt a sötétség.
A valóság olyan érzés volt,mintha a testem megrándult és megtekeredett volna, miközben én képtelen voltam bármit is tenni a
fájdalomtól.
Nem tudom meddig feküdhettem a földön amíg ki tudtam nyitni a szemem.
Minden olyan tiszta volt.Megszűnt a kín.És most mindent tisztán láttam.Viszont a torkomban iszonyatos tűz égett.
Szörnyű volt.A szám teljesen kiszáradt,de nem csak ez volt új nekem:
Az amúgy is sápadt bőröm még fehérebb lett,kőkemény és
jéghideg.Olyan erősnek éreztem magam,mint még soha sem azelőtt.
-De mégis mit történt velem?-Tettem fel a kérdést magamnak,nem hittem hogy valaki válaszolni is fog.
-Megváltozott az életed Bree.Örökre.Sosem leszel már ugyanaz aki voltál.-válaszolta egy kicsit ismerős férfi hang.
-Mi tettél velem?-kérdeztem elhalt hangon,kezem a torkomra szorítottam,de ez a fájdalmat egy cseppet sem enyhítette.
-Új szülött vámpír vagy.és szomjazol,ezért a fájdalom a torkodban-mondta nyugodtan a fiú,de még mindig nem láttam merre van.
-Vámpír?-kérdeztem rémülten.-De...Hogy? Vámpírok nem is léteznek.-motyogtam magamnak,De a fiú meghallotta.
-De igen léteznek.Csak titokban tartják.És neked is ezt kell tenned.
-Értem-mondtam mintha nyugodt volnék.Pedig cseppet sem.Féltem,nagyon féltem.És az a szűnni nem akaró fájdalom is...
-Jézusom.Ez iszonyú-üvöltöttem a a fájdalomtól.
És még mindig nem fogtam fel hogy vámpír vagyok,vagy hogy egyáltalán vámpírok léteznek.
-Tudom.-mondta nyugodt hangon a fiú.-Keresünk valakit akiből ihatsz,gyere velem.
És akkor előlépett,és én rögtön felismertem.A Forksi gimibe járt.Riley volt a neve.
-Te?-kérdeztem meglepetten kicsit illetlenül.
Lesütötte a szemét és bólintott.Én pedig felálltam, mellé léptem,aztán elindult és én követtem őt.

1.Fejezet

                                                       Bree élete
                                                  

                                                                


Bosszúsan nyomtam le a visító ébresztő órámat,és kómásan kikászálódtam az ágyamból.
Összeszedtem magam: Megmosakodtam,felöltöztem és le mentem reggelizni,mert igencsak megéheztem mikor megéreztem
apa különleges palacsintájának az illatát.
-Hmm. Micsoda illatok.-Száguldottam le a lépcsőn és apa arcára nyomtam egy puszit.
-Jó reggelt Bree.-Köszöntött apa és letett az asztalra egy kakaós palacsintát.
-Anya már elment?-kérdeztem, és beleharaptam a nekem készített palacsintába.
-Igen.Ma korábban be kellett mennie a kórházba ,Jeff összehívott egy megbeszélést a nővérek számára.-válaszolt apa.
Jeff volt a sebészeti osztály főorvosa,ahol anya is volt.
Apa is a kórházban dolgozott,ő volt a sürgősségin Dr.Carlisle Cullen helyettese.
Mi 4 éve költöztünk ide Seatle-be Floridából,szóval már megszoktam ezt a jóformán állandó felhő takaró alatt levő
területet. A Forks-i gimibe járok, végzős vagyok.Itt kezdtem a gimit.
Az órára pillantottam:7.10 Indulnom kell hogy beérjek 7.30-ra. Szerettem mindenhol ott lenni egy kicsivel hamarabb.
Utáltam késni.Megköszöntem a reggelit apának,ő is indult dolgozni.
Beszálltam a kocsimba és elindultam Forks felé...
Az eső közben szakadni kezdett, a dzsekim kapucniját fejemre öltöttem és gyorsan átvágtam a suli parkolóján.
Bementem a matematika terembe,Mike Newton és a barátnője Jessica már bent voltak Angela Waber és a pasija Ben társaságában.
Köszöntem nekik,majd leültem a helyemre és kipakoltam.Közben kezdtek beszállingózni a terembe a többiek is.
Végre betoppant Roxy is aki a padtársam volt.Az első naptól kezdve kedveltük egymást,és mára már a legjobb barátnőm lett.
És utoljára lépett be a terembe Edward Cullen és Bella Swan,ők együtt jártak.Edward Dr. Carlisle Cullen nevelt gyermeke volt.
De nem csak Edward,hanem Alice Cullen és Jasper Hale,Rosalie Hale és Emmet Cullen  is.
És a párban említettek mind együtt jártak.Nem voltak vérrokonok,szóval teljesen törvényesen.
De volt valami fura a Cullenekben,még ezen kívül is.:
A bőrük hófehér volt.A szemük színe arany-barna,máskor éj-fekete.És ha egy kicsit is kisütött a nap,
már elutaztak kirándulgatni,az egész család.És annyira természetfelettien gyönyörűek voltak.
Bella viszont teljesen átlagos.Ezért nem értette senki h Swan Rendőrfőnök lánya miért van sülve-főve együtt "Velük".
Dr.Cullen a feleségével nevelte Edwardékat:Esme-vel.Nagyon kedveltem őket.
Apa és Anya munka helye miatt sokat találkoztam velük.Nagy ritkán még Edward is megfordult Dr.Cullen rendelőjében.
Mindig melegen mosolyognak ha meglátnak.Kivéve Rosalie-t.De ezt már mindenki megszokta tőle.
Rosalie gyönyörű.Szép szőke haja hullámokban omlik vállára melyet Emmet karol át.
Emmet nagy darab mégis izmos , amolyan birkózó kinézetű fiú .Sötét haja van,
pici göndör fürtökben. Az arcán szinte mindig mosoly.
Aliceben van valami kobold szerű...Rövidre vágott sötét haja az égbe meredezik.Apró törékeny testét Jasper védi minden
lépésüknél.Jasper méz-szőke hajú fiú  aki néha kicsit hasonlít valamiféle katonára,talán a gesztusai,
és a világfájdalmas arca miatt:mintha csatába indulna éppen.
Bellának barna haja van ami tökéletesen illik Edward bronz-vörös hajához.
Esmenek karamell színű vállig érő haja volt ami szépen keretezte szív alakú arcát.
Dr.Cullen olyan mint egy szőke hajú mozi csillag:Tökéletes.Mint a családja minden tagja.
Olyan gyorsan eltelt minden napom a Cullenek tanulmányozásával és a Roxy-val való társalgással hogy alig vettem észre hogy
milyen gyorsan eltelt ez a négy év és szinte senkit sem ismerek.
Pont erről beszélgettünk Roxy-val.
-Itt a remek alkalom.-Láttam megcsillanni Roxy szemében egy huncut kis "fényt".
-Mire készülsz Roxana Hart?- Kérdeztem egy széles vigyorral az arcomon.
-Szervezünk egy fergeteges party-t.Meghívunk mindenkit a suliból,talán még La Pushból is.
-Gondolod hogy eljönnének?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Ha nem jönnek,vessenek magukra.-válaszolta Roxy.-De ezt majd később megbeszéljük , most mennem kell.Szia.-
Azzal beszállt az autójába és elhajtott.
Majd én is kocsiba ültem és haza mentem.
Megírtam a házimat,csináltam valami gyors ebédet,elmosogattam magam után.
Majd-mivel nem volt más dolgom-felhívtam Roxy-t hogy jöjjön át és beszéljük meg azt a "fergeteges partyt".
Nem telt bele 10 perc és Roxy-val már a buli díszletén agyaltunk,közben anyáék is haza értek és nem látták akadályát a party
megtartásának,főleg h megemlítettem  hogy szeretném meghívni Cullenékat is.
Szerették volna hogy megismerjem őket közelebbről hiszen ők nagyon tisztelték Dr.Cullen-t és a családját.