Jó olvasást. Puszii./
Első fejezet második rész.
Az átváltozás
Végre szombat van.A buli napja.Úgy gondoltuk hogy a partyt a belvárosban a direkt erre az estére kibérelt clubban tartjuk meg.
Nagyon izgultam,kíváncsi voltam ki fog majd eljönni.
21.45 volt mikor az órára néztem.Vetettem még egy pillantást magamra az egész alakos tükröm előtt.
Hosszú,sötétbarna hajam leengedtem és kivasaltam.Egy fekete kivágott felsőt viseltem,
fekete cica-nadrággal és egy torna cipővel.Imádtam ilyen lazán öltözködni.Ez volt az én stílusom.
Leszögdécseltem a lépcsőn,elköszöntem anyáéktól aztán fogtam a dszekimet magamra öltöttem és elindultam a gyalog innen
15 percnyire levő clubba.odakint már sötét volt,de most minden figyelmemet elvonta az én nagyszabású partym,
na meg az hogy ott lesz-e Ő.Ő: Seth Clearwater.Eddig még csak egyszer láttam Seth-et,de bőven elég volt a hoz hogy belé essek.
Az ajkamba haraptam és elgondolkoztam rajta miként fogom őt becserkészni ma este.
De miket zagyválok itt magamban ?! Hisz lehet hogy el sem jön.Inkább annyiban hagytam a dolgot.
És ebben a pillanatban egy sötét árnyat láttam elsuhanni a távolban...de nem láttam tisztán mi volt az,
gondoltam csak valami állat lehetett.Bár ezt még én magam is alig hittem el.
Mentem tovább,de megint láttam elsuhanni az árnyat és egyre közelebb jött hozzám.
Féltem,és sietősre vettem,szedtem a lábaimat ahogyan csak tőlem tellett.
-Már csak egy sarok Bree.Tarts ki!- mondtam magamnak.
És akkor megint jött az árny,szembe fordult velem.Tisztán kivehető volt egy férfi alakja a sötétben.
Skarlát-Vörös szemeivel felém pillantott, a következő pillanatban már a földön hevertem iszonyú kínok között.
Nem értettem.Nem tudtam felfogni mi történik.
A testem megpróbálta visszautasítani a fájdalmat,és engem újra és újra elnyelt a sötétség.
A valóság olyan érzés volt,mintha a testem megrándult és megtekeredett volna, miközben én képtelen voltam bármit is tenni a
fájdalomtól.
Nem tudom meddig feküdhettem a földön amíg ki tudtam nyitni a szemem.
Minden olyan tiszta volt.Megszűnt a kín.És most mindent tisztán láttam.Viszont a torkomban iszonyatos tűz égett.
Szörnyű volt.A szám teljesen kiszáradt,de nem csak ez volt új nekem:
Az amúgy is sápadt bőröm még fehérebb lett,kőkemény és
jéghideg.Olyan erősnek éreztem magam,mint még soha sem azelőtt.
-De mégis mit történt velem?-Tettem fel a kérdést magamnak,nem hittem hogy valaki válaszolni is fog.
-Megváltozott az életed Bree.Örökre.Sosem leszel már ugyanaz aki voltál.-válaszolta egy kicsit ismerős férfi hang.
-Mi tettél velem?-kérdeztem elhalt hangon,kezem a torkomra szorítottam,de ez a fájdalmat egy cseppet sem enyhítette.
-Új szülött vámpír vagy.és szomjazol,ezért a fájdalom a torkodban-mondta nyugodtan a fiú,de még mindig nem láttam merre van.
-Vámpír?-kérdeztem rémülten.-De...Hogy? Vámpírok nem is léteznek.-motyogtam magamnak,De a fiú meghallotta.
-De igen léteznek.Csak titokban tartják.És neked is ezt kell tenned.
-Értem-mondtam mintha nyugodt volnék.Pedig cseppet sem.Féltem,nagyon féltem.És az a szűnni nem akaró fájdalom is...
-Jézusom.Ez iszonyú-üvöltöttem a a fájdalomtól.
És még mindig nem fogtam fel hogy vámpír vagyok,vagy hogy egyáltalán vámpírok léteznek.
-Tudom.-mondta nyugodt hangon a fiú.-Keresünk valakit akiből ihatsz,gyere velem.
És akkor előlépett,és én rögtön felismertem.A Forksi gimibe járt.Riley volt a neve.
-Te?-kérdeztem meglepetten kicsit illetlenül.
Lesütötte a szemét és bólintott.Én pedig felálltam, mellé léptem,aztán elindult és én követtem őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése