4.Fejezet

                                                              A harc.

                                               

A harc napja van,ideges vagyok.Attól tartok hogy az első ütéssel végeznek velem,vagy talán a valamelyik alakváltó farkas majd
el felejti hogy én is velük vagyok,bár Carlisle azt mondta ők majd szólnak a farkasoknak erről,és én ne aggódjak,de
akkor is kockázatos volt.Ott kellett volna maradnom,velük együtt edzenem,Jasper engem is kiképzett volna,azt sem tudom minek
jöttem vissza,semmi értelme,de valami még is ide köt,csak tudnám mi vonz ide  vissza...!?
-Bree.Kész vagy? Indulunk.-Zavarta meg Riley gondolkodásom.Én pedig összerezzentem,mert féltem. 
-Persze , kész vagyok-(Meghalni) gondoltam még hozzá.Az agyam egyik fele azt érezte hogy a Cullenek oldalán
biztonságban leszek,erre a másik attól fél hogy véletlenül engem is megtámadnak,vagy Riley öl meg bosszúból.
Mindenki elindult Riley után,Victoria nem jött velünk,de nem érdekelt különösebben hogy merre jár,ezért nem is kérdeztem
semmit.Megállás nélkül mentünk,átgázolva mindenen,úgy éreztem semmi és senki nem állíthatna meg bennünket,vagy is inkább
Rileyt.Ahogy közeledtünk ahoz a tisztáshoz,ahol Victoria és Riley harolni akartak,kezdtem még idegesebb lenni.
Nem vártam hogy túlélem,biztos voltam benne hogy ma véget ér második életem is.De legalább azért haltam meg mert segítettem
valakin,ha Victoria oldalán harcolnék megérdemelném a halált.
Már mentünk egy ideje,amikor megpillantottam egy rétet.
A rét közepén állt a Cullen Clan.Mindenki,kivéve Edward-ot.Elindultunk feléjük,ők is felénk.Mikor oda értek mellém,
megfurdultam,és kezdtem neki rontani az első új szülöttnek aki a legközelebb volt hozzám.Erő teljesen megütöttem,majd a
földre taszítottam,és egy laza mozdulattal letéptem a fejét.Közben mindig figyeltem,éber voltam.De soha senki nem támadott,
így nekem könnyű dolgom volt.Körül néztem Riley és Victoria nem volt sehol,egyből aggódni kezdtem,hogy talán megtalálták
Bella és Edward rejtekhelyét,de gyorsan elhesegettem a gondolatot,és a harcra kezdtem megint koncentrálni.Épp egy másik
újszülött felé indultam,amikor megláttam nyolc hatalmas farkast ráugrani egy-egy új szülöttre.
Elképesztő volt.Bámultam őket,nem tudtam betelni a látvánnyal,még soha sem láttam ehhez hasonlót.
De nem táthattam a számat,mert Emmet megkocogtatta a vállam:
-Hey Bree.Minden OK ?
-Őő.Persze.Csak...Ez hihetetlen...-Mondtam még mindig elképedve,és ráugrottam egy vámpírra.
-Jaaa.Jó nagyok mi?-Kérdezte vigyorogva miközben letépte egy vérszívó karját.
-Hát azok.Mondtam futás közben,majd egy  mozdulattal megöltem az utolsó ellenfelem is.
Az újszülöttek elfogytak,csak élettelen tetemek hevertek a tisztáson mindenhol.Összegyüjtöttük testeket egy halomba,
és elégettük őket.Lilás füst kezdett gomolyogni,ami iszonyatos bűzzel járt.
El merültem teljesen magamban,végig pörgettem magam előtt a harc emlékképeit,és még csak most fogtam fel hogy sikerült.
Túléltem.Ez járt a fejemben,miközben arra lettem figyelmes hogy Alice üveges tekintettel néz a semmibe.
Gondoltam látomása van,és ezt igazolta az is hogy Jasper kétségbe esetten lépett mellé:
-Alice.Mit láttál?
Alice visszarázódott a jelenbe és válaszolt.
-A Volturi.Ide jönnek.Jane,Felix,Alec és Demitri.
A következő pillanatban megjelent Edward Bellával az oldalán.
Esmee és Alice oda siettek Bellához, és átölelték őt.
-Bella,kicsim.Nem esett bajod?-kérdezte Esme.
-Minden rendben,Esmee-mosolygott rá Bella.-Seth segített Edwardnak legyőzni Victoriát és Riley-t.Jól vagyunk.-Fejezte be Bella.
-A farkasoknak ell kell menniük,még mielőtt ide ér a Volturi,nem hiszem hogy díjjaznák a velük kötött ideiglenes békénket.
-Szólt Carlisle.
Ezután hangos ordítás törte meg a csendet.
Jacob bordái eltörtek,mert Leah-nak akart segíteni egy elrejtőzött új szülött megölésében,de balul sült el a dolog.
Carlisle azonnal mellé guggolt.
-Máris elkezdtek összeforrni a csontok.-Mondta Edward kis rémülettel a hangjában.
-Most nem tudom megvizsgálni,csak miután elment a Volturi.Hamarabb nem megy,sajnálom.-mondta Carlisle.
-Haza visszük Billyhez.-Bólintott Sam.
-Siess Doki.-Ordított Jacob.
Félénken jobbra pillantottam,ott állt Seth.De az ő figyelmét láthatóan elvonta Jake balesete.mert rémülten,zihálva vette a
levegőt,és felgyorsult a szívverése is.Már nem éreztem akkora izgalmat mikor megpillantottam,mintha az lángolás ami eddig
volt érezhető a jelenlétében ,megszűnt volna létezni,és a "szívem" új lángra vár,vagy már meg is találta,csak még nem fedeztem
fel.