5.Fejezet

                                                     Az új élet kezdete.
                                                    

 



Amint a farkasok eltűntek,a Volturi meg is érkezett.Megálltak előttünk,és a fejükön lévő csukját lehajtották.
Mindenki feszülten várakozott a Volturi reakciójára:
-Még sosem hallottam olyasmiről,hogy egy ilyen kis klánnak,mint a tietek-Kezdte Jane lenéző hangon.-Sikerült volna legyőzni
egy ekkora erejű és létszámú hadsereget,segítség nélkül.-Mondta a Jane felhúzott szemöldökkel,és kicsit jobbra billentette
fejét,így épp rám esett sejtelmes pillantása.
-Szerencsénk volt.-szólt Carlisle.
-Igazán?-nézett felém Alec is.
-Egyet kihagytatok...-Biccentett felém Jane.
-Menedéket ígértünk neki,ha feladja.Nem tehet semmiről,meg sem próbált harcolni.Ő csak belecsöppent ebbe az egészbe.-Kezdte
Esmee védekező hangon.
-Ez nem áll jogotokban.-Mondta felháborodottan Jane.
-Miért jöttél?-Szögezte nekem a kérdést,Én pedig éppen válaszolni kezdtem volna amikor iszonyatos kín kezdett gyötörni,
a földön vergődtem és sikítottam.Iszonyú volt.
-Ki teremtett?-érkezett a következő kérdés.De olyan nagy kín hasított belém,hogy megszólalni sem tudtam,csak visítottam.
-Jane,ne.Kérlek.Mindent elmond amire kíváncsi vagy.-Mondta Esmee fájdalmas arccal.
-Tudom.-Mondta Jane.
Majd a kín megszűnt,és én összegömbölyödtem a földön,még mindig a fájdalmas sokk hatása alatt álltam,zihálva kapkodtam a
levegőt.
-A neve Riley,őt Victoria változtatta át.-mondtam elhalt hangon ennyi,tellett tőlem.
-Talán magad is ismered Victoriát...?!-Szólt Edward.
-Edward,ha Volturi tudott volna Victoriáról,megállították volna őt.-Mondta Carlisle.-Nem igaz Jane?.
-Természetesen.-Mondta Jane egy kis gúnyos mosollyal a száján.-Felix.-intett maga mögé.
-Nem tudta mit csinál.-Szólt Esmee kétségbe esetten.
Jane megint intett és Felix megállt.
-Felelősséget vállalunk érte.-Nézett Esmee Janre.
-Adjatok neki egy esélyt.-Kérlelte őket Carlisle is.
-A Volturi nem ad második esélyt.Tartsátok észben! Caius érdekesnek fogja találni hogy Bella még mindig ember.-esett most
pillantása Bella felé.
-A dátum már ki van tűzve.-Szólt azonnal Bella.
-Intézd el Felix,haza akarok menni.-Nyavalygott Jane és felém biccentett,Felix pedig elindult.
-Várj!-Szólt Alice.-Különleges képessége van kialakulóban.Láttam.
-Uralni tudja majd ez emberek mozdulatát.Azt fogják majd csinálni,amit Ő akar.Egy ilyen tehetséges vámpírt kár lenne megölni.-Kezdte magyarázni Edward.
-Hmm.Érdekes.És miért nem alakult ki eddig?
-Az ilyen jellegű képességekhez idő kell Jane.Nagyon nagy koncentrációra van szüksége hogy kifejlessze.-Szólt Carlisle.
-Honnan tudjam hogy nem hazudtok?-Nézett felém sejtelmesen Jane.
-Miért akarnánk kijátszani a Volturit? Veletek szemben semmilyen trükkel nem győzhetünk.-Magyarázkodott Edward.
-Igaz.-bólintott Jane.-Később vissza jövünk,ha nem lesz úgy ahogyan mondjátok,tehát Bella ember lesz és a lány képessége nem
lesz meg.Mind meghaltok.-Mosolygott ránk álszenten Jane.
-Viszlát később Jane.-mosolygott Carlisle.
-Viszlát.-mosolygott vissza gúnyosan Jane,majd a négy alak eltűnt az erdő sűrűjében.
Életben hagytak.Kaptam egy esélyt a Volturitól.Ki kell használnom,fejlesztenem kell a képességem mire később újra eljönnek,
tudjak nekik bizonyítani.
-Menjünk haza!-Szólalt meg Rosalie,és már indult is a Cullen ház felé,ami hamarosan az én otthonom is lesz.
-Gyere drágám.-Mosolygott melegen Esmee,és biztatóan megszorította a kezem.
Vissza mosolyogtam,és futni kezdtem Rose után.
Mikor a házba értünk,körbe vezettek,megmutatták a szabad szobákat az emeleten.
Választottam egyet,egy kis szoba volt,de nagyon otthonos.Olyan volt,mintha direkt nekem,az én stílusomra lett volna
berendezve.A fal világos türkiz kék volt,ezüst színű mintákkal díszítve.A kedvenc színem.A bútorok pedig fehér színűek
voltak.
-Ez gyönyörű.-Hebegtem,annyira tetszett nekem ez a szoba.
-Tudtam hogy tetszeni fog.-Kacsintott rám Alice.
-Ezt Te csináltad?-Kérdeztem vigyorogva.
-Kicsit összpontosítottam rád,és a jövődre,és ott volt ez a szoba...-Vigyorgott rám vissza.
-Köszönöm Alice.-ugrottam pici, törékenynek tűnő,nővérem nyakába.
-Nagyon szívesen.-mondta Alice.
-Örülünk hogy tetszik a szobád.-Mosolygott rám Carlilse.
Én is vissza mosolyogtam,majd bentebb léptem a szobában,és azonnal a hatalmas ruhás szekrény felé indultam.
-Ó,arról is gondoskodtam ne aggódj.-szólt utánam Alice.
-Azt mindjárt gondoltam.-Vigyorogtam vissza rá.
Kinyitottam a szekrényt,bepillantottam,elkezdtem nézegetni a sok ruhát.Mind az én stílusom volt.A szekrény alsó részében
temérdek torna cipő,sport cipő,és alkalmi cipő sorakozott.Mikor minden ruha darabot végig néztem,oda mentem új családomhoz,
akik az ajtóban álltak amíg én alaposan szemügyre vettem vadi  új ruha táramat,majd még egyszer mindent megköszöntem
nekik,ők magamra hagytak,én pedig letusoltam,mert elég piszkos lettem a harc alatt,majd felvettem egy farmer cső nadrágot,
egy hosszított felsővel.amire rávettem még egy dzsekit/Már nem fáztam,de ezt az emberek nem tudták,így muszáj volt az
időjárásnak megfelelően öltözködnünk./ mellé sport cipőt húztam,majd elmentem vadászni.Amint az erdőben futottam,arra gondoltam hogy most végre boldog leszek.Hisz legyőztük Victoriát,Bella megmenekült,él.Én pedig kaptam egy esélyt a Volturitól,amit ki is fogok használni.És van egy szerető családom.Egy szóval:Boldog voltam.A Seth iránt érzett szerelmem lángja teljesen kialudt,amitől kicsit nyugodtabb lettem,hisz ez egy tiltott szerelem lett volna a vámpírok és  vérfarkasok közötti ellenségeskedés miatt.De egy valami nem hagyott nyugodni,egy részem vissza vágyott arra a helyre,ahol új szülött létem első pár napját töltöttem,oda ahová Riley vitt,egy hatalmas épület mögé,valami oda kötött engem.Olyannyira nem tudtam másra koncentrálni,hogy úgy döntöttem vadászat után visszalátogatok arra a helyre...