2010. október 2., szombat
7.Fejezet
Szeretlek. =)
Ott álltunk tehát a verandán.Mélyen egymás szemébe néztünk,megfogta a kezem és közelebb húzott magához.
Olyan közel hogy az orrunk összeért.A pulzusom felgyorsult,ő is kapkodta a levegőt,és még mindig egymás szemébe néztünk.Majd halkan súgta nekem méz-édes hangjával a legszebb szót a világon :- SZERETLEK.
-Én is szeretlek,súgtam neki.
Majd lágy csókot lehelt ajkamra azt hittem elájulok,de a csóknak vége lett és mi kézen fogva beléptünk a nappaliba, ahol a többiek már vártak ránk.Bemutattam nekik Nicket.
És akkor Esmee felajánlotta hogy Ő is csatlakozzon a családhoz.Így már mindenkinek lesz egy lelki társa.
-Ez igazán kedves tőled,Esmee.De nem akarok több gondot okozni,Bree-től tudom hogy a Volturi már az Ő befogadásáért sem volt oda...-Nézett rám szomorúan.
-A Volturit bízd ránk Nick.-Mosolygott Carlisle.
-Tényleg nem lenne baj?-Nézett mindenkire egyesével életem szerelme...
-Dehogy lenne baj.-Mondta Alice csilingelő hangon.
-Ha Bree boldog,akkor nekünk sincs ellene kifosásunk.-Mosolygott ránk Edward és Bella is./Már egyáltalán nem is zavart Bella vérének illata.És szerencsére Nick is könnyen megbirkózott a helyzettel.(:/
-Rosalie-Emmet?-Néztünk rájuk kérdően.
-Felőlem...-Hangzott a semleges válasz Rosalie-tól.Nem volt meglepő,de legalább nem csattant ki,mint akkor amikor megtudta hogy Edward szerelmes egy emberbe.
-Üdv nálunk.-Vigyorgott Emmet Nickre és kezet fogott vele.
-Annyira köszönöm.-Hálálkodtam.
-Khhm.Köszönjük.-Javított ki Nick és elmosolyodott.
-Ez csak természetes.-Legyintett Esmee.
Aztán mindenki elment a maga dolgára,de előtte még Alice hozott Nicknek pár ruhát Edward szekrényéből hogy tusolás után tudjon felvenni tiszta holmit.Mi megköszöntük neki és Edwardnak megfürödtünk és lefeküdtünk egymás mellé a hatalmas francia ágyamra/Úgy tűnik Alice tényleg nagyon előre látó volt.xD/ és beszélgettünk,még mindig volt mit mondanunk egymásnak.Úgy éreztem sosem tudnám megunni a társaságát.Annyira boldog voltam.Minden tökéletes volt.Immár egy kis gikszer sem volt második életemben és ezt a legösszetartóbb családnak köszönhetem.: Cullenéknak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése