9.Fejezet

                                                            Apa kicsi lánya felnőtt...

Kiléptek a verandára és Nessie becsukta maguk után az ajtót...

-Nem sétálunk egyet?-Kérdezte Jacob.

-De..-mosolygott Nessie.

Jacob zsebre tette kezét, és elindult az erdő felé,Nessie utána..én pedig addig néztem őket amíg el nem tűntek az erdőben...

-Nessie túl fiatal még ehhez..Várniuk kéne még..Ez nem helyes..-morgolódott Edward.

-Meddig akarod még kalitkában tartani? Hagyd hogy elkezdje élni az életét...-szólt Rosalie.

-De még alig múlt 17 Rose..-jött a válasz..

-17. Edward.17... felnőtt már.. és Jacob-ban igazán megbízhatunk..Te is tudod.-Mondta Bella.

-Hagyd már haver...Nem állhatsz ott és tarthatod a gyertyát mellette örökké..-Kuncogott Emmet..

-Majd jövök...-azzal becsapódott az ajtó..és Edward a garázs felé ment,majd kiállt a Volvo-val és padló gázzal elhajtott.

-Nehéz lehet neki..Felnőtt a kicsi lánya..Ne bántsátok..Majd megemészti..-Mondtam a többieknek Edward védelmére kelve..

-Persze..Csak idő kell..-Mosolygott Bella.
Én pedig visszafordultam az ablakhoz ás láttam ahogyan a családom többi tagja fut a ház felé..Mindenkit sorban,tüzetesen megvizsgáltam:Senkin,semmi változás.
Amint Nickre pillantottam,ugyanaz az érzés fogott el mint amikor először megláttam.:"pillangók röpködtek a hasamban." Elmosolyodtam.Közben ideértek...Nick azonnal megölelt és röpke puszit nyomott a számra.Alice pedig Bella mellé lépett,aki gondterhelten ráncolta a szemöldökét..
-Nem csinál semmi hülyeséget..Csak nyugodtan végig gondolja a dolgokat..Nyugodj meg.-Simította meg Bella hátát.Mindenki tudta hogy Edwardra gondol.
-Kösz Alice.-mosolyodott el halványan Bells.
-Nincs mit.-szólt Alice,aki azóta már az emeleten tett-vett.
-Na és Nessie merre lehet már?-rohant az ablakhoz Bella és az erdőt kezdte figszírozni.
-Abban sajnos nem tudok segíteni..Tudod?! Farkasokat nem látok..-Forgatta szemeit apró nővérem.
Egy-két perc elteltével már láttuk ahogyan Nessie közeledik...
-Jól fogadta,nem borult ki..-mondta Alice mosolyogva..
Mind tudtuk mire gondol..Tudtuk hogy Jacob azért hívta sétálni hogy bevallja neki mi is a bevésődés.
Nyílt az ajtó.
-Szia Kicsim.-rohant oda Bella.
-Ööö Anyaa.Félvér vagyook.Emlékszeel?-nevetett Nessie.
-Bocsi.-nevetett vele Bella is..és elengedte.
-Igazán elmondhattátok volna..-mosolygott zavartan Ness.
-Figyelj,bocs hogy nem mondtuk el hamarabb,csak úgy gondoltuk korai volna még azzal traktálni hogy a legjobb barátod nem soká a szerelmed lesz,mert ez így van megírva..Úgy gondoltuk jobb lesz ha magadtól jössz rá,vagy ha Jake világosít fel erről..-mondta Bella.
-Semmi baj..Egyébként valahogyan éreztem ezt,gondoltam hogy nem véletlen ez a súlyos kötelék kettőnk közt.Igazából nem ért váratlanul a dolog.-mondta Reness és elgondolkodóan hajába túrt.
-Én akkor most..-mutatott hüvelykujjával az emelet felé.
-Persze.Menj csak.-mosolygott Bella.
-Örülök hogy ez ilyen könnyen ment.-Fújta ki a levegőt.
-Mondtam hogy nem lesz gond.-mondta Carlisle.-Nessie nagyon értelmes lány.-mosolygott.
-Hát akkor én most elmegyek Charliehoz,megígértem neki hogy ma meglátogatom.-mondta Bella.
-Veled mehetnék?-kérdeztem és felálltam Nick öléből.
Mostanában elszoktam menni Bellával Cherliehoz,csípem őt,hasonlít rá Bella.
-Persze.Apa biztos örülni fog neked.Szeret téged,elárulta a múltkor.-mosolygott Bella.
-Majd jövök.-pusziltam meg Nicket és Bellával leléptünk.

8.Fejezet

                                                               Két év múlva...

*** Két év múlva...

Sok minden történt két év alatt...Seth a legjobb barátom lett..Nagyon szerettem Őt.Persze már régen nem szerelemből...De mindent megbeszélhettem vele..Sokat segítettem neki lány ügyekben,jól kijöttünk egymással.Olyan volt,mintha a testvérem lenne...Hihetetlen hogy mennyire nem zavarja őt hogy vámpír vagyok...Nagyon rendes srác.Tökéletesen kifejlesztettem képességem is...Tudom irányítani az emberek mozdulatát..Pontosan ahogy Alice megjósolta.

Nem sokkal azután,hogy Nickkel csatlakoztunk a családhoz,Bella és Edward összeházasodtak.Gyönyörű.nagyszabású esküvő volt..majd Esmee szigetére (amit Esmee Carlisle-tól kapott...) mentek nászútra,körülbelül két hét múlva jöttek haza mert Bella rosszul volt..Kiderült hogy teherbe esett...Egy félig ember,félig vámpír gyermekük született akit Renesmeenek neveztek el,a Reneé és az Esmee nevek összevonásával.Kiderült az is ,hogy Jacob valójában korábban azért ragaszkodott Bellához annyira,mert Ő bevésődése tárgyának anyja.Igen.Jacob bevésődött Renesmeebe.
Bella vágya pedig teljesült...Vámpír lett..a szülésbe ugyanis belehalt volna,de Edward megmentette őt.Átváltoztatta.Különleges képessége egy pajzs volt...ezért nem látott bele Edward sosem a fejébe.Ám most már tudja kontrollálni azt,és visszahúzhatja..vagy kiterjesztheti a védelmet.

Renesmee gyorsabban cseperedett mint egy átlag kislány...Bőre sápadt volt,erősebb volt,ám arcán még is volt egy kis halvány rózsaszín pír.És dobogott a szíve is.Különleges képessége neki is volt:ha valaki arcához érinte kezét,megmutathatta neki gondolatait.A Volturival is volt egy kis összezörrenésünk a gyermek miatt,de miután Alice, és Cullenék vámpír barátainak és ismerőseinek segítségével bebizonyítottuk hogy Nessie ártalmatlan, békével távoztak és nyugodtan "élhettünk"...Közben Nessie is felnőtt...17 éves lett.Ő már nem öregszik tovább..

Jacob egész élete rész lett..Kis gyermek korában vigyázott rá,később báty-húg kapcsolat volt köztük ,majd nagyon szoros barátság és most hogy felnőtt,a barátság kezd átalakulni szerelemmé....

***

Szép nap volt.Sütött a nap...Az ablak előtt ültem és a csendes kis tisztás néztem a házunk előtt.
Már három órája ülök mozdulatlanul,számoltam a perceket Nessie és Jacob szívének segítségével.Ők az emeleten voltak...Edward folyamatosan figyelt...Úgy tett mintha tévézne,de természeten mindenki tudta hogy az odafentieket hallgatja.Feszülten ült a kanapén,Emmet mellett aki BaseBall meccset nézett.Bella nyugtatóan simogatni kezdte Edward combját,de ő meg sem moccant.Rosalie a kanapé melletti fotelben ült,lábait keresztbe tette és újságot olvasott.A többiek vadászni mentek...
Én sokat tanultam két év alatt, a szemeim karmazsin vörösről arany-barnává váltak,most már igazi Cullen voltam.Ahogy néztem a nap sugarait,ködös,emberi emlékek lebegtem szemem előtt:

Még a Kaliforniai házunk udvarán voltunk apával.Langyos vízzel locsoltuk le egymást..Jól szórakoztunk.Boldog voltam.Nagyon szerettem a szüleimet.Az apámmal különösen jó volt a viszonyom...Gyakran ellopóztam vadászat után a szüleim Forksi házához.Észrevétlenül lesekedtem az ablakon..Mióta én "eltűntem" ugyan is Forksben mindenki így gondolja, azóta a szüleim nagyon bánatosak..Úgy odamennék hozzájuk,átölelném őket,megnyugtatnám őket hogy jól vagyok.Már semmi bajom..Csak "megváltoztam" kicsit...De tudom hogy ez nem lenne helyes..

Gondolat menetemet halk kacarászások törték meg...Nessie és Jake szökdeltek le a lépcsőn.Négy óra után megmoccantam..nem azért mert elgémberedtem..erre már nem voltam képes..csupán azért mert már meguntam az ücsörgést.

-Szia Bree.-Köszönt vidáman Jacob.

-Szia Jacob..De már találkoztunk amikor jöttél..Nem emlékszel?-Kérdeztem nevetve.

-Jaa..Igen..Tényleg..-hallatszott Jacob mély,öblös nevetése.

-Bocsi..Csak nagyon szórakozott vagyok ma..-Kért bocsánatot..De még mindig mosolygott ám most már Nessie-t nézte..szemei úgy csillogtak mintha a világ legértékesebb kincsét nézné...

-Igen..Ezt észre vettük..-törte meg a szép pillanatot Edward..-Nem indulni készültél épp?-Biccentett az ajtó felé...
-Apa!-nézett komolyan Renesmee apjára,szemei szinte szikrát szórtak...

Edward nem szólt semmit csak elfordította a fejét.

-De.Persze..-mondta halkan Jacob.Mérges volt..ezt észre vettem.De nem állt le vitatkozni...

-Akkor én megyek is..-azzal indult is az ajtó felé...

7.Fejezet

                                  
                                     Szeretlek. =)

Ott álltunk tehát a verandán.Mélyen egymás szemébe néztünk,megfogta a kezem és közelebb húzott magához.
Olyan közel hogy az orrunk összeért.A pulzusom felgyorsult,ő is kapkodta a levegőt,és még mindig egymás szemébe néztünk.Majd halkan súgta nekem méz-édes hangjával a legszebb szót a világon :- SZERETLEK.
-Én is szeretlek,súgtam neki.
Majd lágy csókot lehelt ajkamra azt hittem elájulok,de a csóknak vége lett és mi kézen fogva beléptünk a nappaliba, ahol a többiek már vártak ránk.Bemutattam nekik Nicket.
És akkor Esmee felajánlotta hogy Ő is csatlakozzon a családhoz.Így már mindenkinek lesz egy lelki társa.
-Ez igazán kedves tőled,Esmee.De nem akarok több gondot okozni,Bree-től tudom hogy a Volturi már az Ő befogadásáért sem volt oda...-Nézett rám szomorúan.
-A Volturit bízd ránk Nick.-Mosolygott Carlisle.
-Tényleg nem lenne baj?-Nézett mindenkire egyesével életem szerelme...
-Dehogy lenne baj.-Mondta Alice csilingelő hangon.
-Ha Bree boldog,akkor nekünk sincs ellene kifosásunk.-Mosolygott ránk Edward és Bella is./Már egyáltalán nem is zavart Bella vérének illata.És szerencsére Nick is könnyen megbirkózott a helyzettel.(:/
-Rosalie-Emmet?-Néztünk rájuk kérdően.
-Felőlem...-Hangzott a semleges válasz Rosalie-tól.Nem volt meglepő,de legalább nem csattant ki,mint akkor amikor megtudta hogy Edward szerelmes egy emberbe.
-Üdv nálunk.-Vigyorgott Emmet Nickre és kezet fogott vele.
-Annyira köszönöm.-Hálálkodtam.
-Khhm.Köszönjük.-Javított ki Nick és elmosolyodott.
-Ez csak természetes.-Legyintett Esmee.
Aztán mindenki elment a maga dolgára,de előtte még Alice hozott Nicknek pár ruhát Edward szekrényéből hogy tusolás után tudjon felvenni tiszta holmit.Mi megköszöntük neki és Edwardnak megfürödtünk és lefeküdtünk egymás mellé a hatalmas francia ágyamra/Úgy tűnik Alice tényleg nagyon előre látó volt.xD/ és beszélgettünk,még mindig volt mit mondanunk egymásnak.Úgy éreztem sosem tudnám megunni a társaságát.Annyira boldog voltam.Minden tökéletes volt.Immár egy kis gikszer sem volt második életemben és ezt a legösszetartóbb családnak köszönhetem.: Cullenéknak.

6.Fejezet

  
                                    Felhőtlen boldogság.

  Levadásztam egy-két állatot,majd elindultam valamerre.Nem tudtam merre futok,csak loholtam arra,amerre húzott a

"szívem".

Egy ideje futottam már,amikor észre vettem hogy már átléptem a Seattle-i határt,és megpillantottam azt helyet,ahol az

átváltozásom után tartózkodtam.

Ahová még Riley hozott engem.A hatalmas régi épület mögé.

Lelassítottam,mert éreztem egy másik vámpír szagát.Nem éreztem veszélyt,inkább csalogató

volt az idegen vámpír illata.Lassan közelítettem az illat irányába,majd egyszer csak ott állt előttem egy srác.

17-18 évesnek néztem.A szemei vörösen izzottak amikor felém pillantott.Teljesen elgyengültem tőle.

Egyenes barna haja elázott az esőtől.Aranyos volt.És ismertem.Ő is benne volt a Cullenek ellen alakított

hadseregben.De még sosem figyeltem meg ennyire,akkoriban teljesen lekötött a harc.De azt hiszem Nicknek hívták.

-Szia.Te is elmenekültél? De hogyan?...-Zúdítottam felé a kérdéseimet.-Jajj.Bocs..csak azt hittem csak én maradtam életben.

-Szia.-Mosolygott,és én azt hittem mindjárt elolvadok.-Semmi baj.Én is azt hittem hogy csak én éltem túl.De nem bánom hogy

Te is épségben vagy.-Kezdett flörtölni..-Ennek örülök.-Mosolyogtam én is.

-El rejtőztem és megvártam amíg elmegy a hadsereg.Tudom hogy gyáva dolog volt,de berezeltem és nem akartam ölni.

Vadászni sem vadásztam mióta Riley elment..Mindig ő eröltette hogy öljek embert,de mivel én nem tettem ezért ő hozott nekem

tetemeket amik láttán annyira elborult az agyam hogy azonnal neki estem.-Mondta bűnbánóan lehajtott fejjel.

-Hééj.Semmi baj..Én is így voltam ezzel.Aztán csatlakoztam Cullenékhez,akik megtanítottak engem mindenre,és most már én sem

ölök több embert.Állatok vérét isszuk.Gyere velem,megmutatom.-Azzal felé nyújtottam a kezem,ő megfogta és futni kezdtünk

az erdő felé.A vadászat után sokat beszélgettünk.Mindent elmondtunk egymásnak magunkról.Minden emlékünket emberi életünkről.Közel éreztem magamhoz.Olyan közel mint még senki mást.És igazából még egy napja sincs hogy megismertem.Minden egyes pillantása perzselt.Minden egyes érintése sokk-ként hatott rám.Minden egyes szavával egyre jobban belopta magát a szívembe.Ránéztem és szinte lángoltam belül.Ismeretlen érzés volt ez számomra...Soha nem történt még velem ilyen.
-Haza kellene mennem.A többiek nem tudják merre lehetek eddig.
-Persze menj csak.-Mosolygott.De a szeme elárulta.Neki nem volt hova haza mennie.Vissza ültem mellé.
-Jössz Te is? Bemutatlak nekik.-Ajánlottam.
-Tényleg?-Nézett fel és most őszinte mosolyt véltem felfedezni arcán.
-Persze.-Biztos nagyon megkedveled majd őket.Azzal felé nyújtottam a kezem és haza sétáltunk.Nem akartunk gyorsan odaérni...Nyújtottuk az együtt töltött perceket.Mert vele minden egyes pillanat olyan mint ha egy másik világban lennék.Rózsaszín köd fátyol borít mindent...és úgy repül az idő hogy észre sem vesszük.
És most is,észre sem vettük hogy már a verandán ácsorgunk és mélyen el vagyunk merülve egymás tekintetében.

5.Fejezet

                                                     Az új élet kezdete.
                                                    

 



Amint a farkasok eltűntek,a Volturi meg is érkezett.Megálltak előttünk,és a fejükön lévő csukját lehajtották.
Mindenki feszülten várakozott a Volturi reakciójára:
-Még sosem hallottam olyasmiről,hogy egy ilyen kis klánnak,mint a tietek-Kezdte Jane lenéző hangon.-Sikerült volna legyőzni
egy ekkora erejű és létszámú hadsereget,segítség nélkül.-Mondta a Jane felhúzott szemöldökkel,és kicsit jobbra billentette
fejét,így épp rám esett sejtelmes pillantása.
-Szerencsénk volt.-szólt Carlisle.
-Igazán?-nézett felém Alec is.
-Egyet kihagytatok...-Biccentett felém Jane.
-Menedéket ígértünk neki,ha feladja.Nem tehet semmiről,meg sem próbált harcolni.Ő csak belecsöppent ebbe az egészbe.-Kezdte
Esmee védekező hangon.
-Ez nem áll jogotokban.-Mondta felháborodottan Jane.
-Miért jöttél?-Szögezte nekem a kérdést,Én pedig éppen válaszolni kezdtem volna amikor iszonyatos kín kezdett gyötörni,
a földön vergődtem és sikítottam.Iszonyú volt.
-Ki teremtett?-érkezett a következő kérdés.De olyan nagy kín hasított belém,hogy megszólalni sem tudtam,csak visítottam.
-Jane,ne.Kérlek.Mindent elmond amire kíváncsi vagy.-Mondta Esmee fájdalmas arccal.
-Tudom.-Mondta Jane.
Majd a kín megszűnt,és én összegömbölyödtem a földön,még mindig a fájdalmas sokk hatása alatt álltam,zihálva kapkodtam a
levegőt.
-A neve Riley,őt Victoria változtatta át.-mondtam elhalt hangon ennyi,tellett tőlem.
-Talán magad is ismered Victoriát...?!-Szólt Edward.
-Edward,ha Volturi tudott volna Victoriáról,megállították volna őt.-Mondta Carlisle.-Nem igaz Jane?.
-Természetesen.-Mondta Jane egy kis gúnyos mosollyal a száján.-Felix.-intett maga mögé.
-Nem tudta mit csinál.-Szólt Esmee kétségbe esetten.
Jane megint intett és Felix megállt.
-Felelősséget vállalunk érte.-Nézett Esmee Janre.
-Adjatok neki egy esélyt.-Kérlelte őket Carlisle is.
-A Volturi nem ad második esélyt.Tartsátok észben! Caius érdekesnek fogja találni hogy Bella még mindig ember.-esett most
pillantása Bella felé.
-A dátum már ki van tűzve.-Szólt azonnal Bella.
-Intézd el Felix,haza akarok menni.-Nyavalygott Jane és felém biccentett,Felix pedig elindult.
-Várj!-Szólt Alice.-Különleges képessége van kialakulóban.Láttam.
-Uralni tudja majd ez emberek mozdulatát.Azt fogják majd csinálni,amit Ő akar.Egy ilyen tehetséges vámpírt kár lenne megölni.-Kezdte magyarázni Edward.
-Hmm.Érdekes.És miért nem alakult ki eddig?
-Az ilyen jellegű képességekhez idő kell Jane.Nagyon nagy koncentrációra van szüksége hogy kifejlessze.-Szólt Carlisle.
-Honnan tudjam hogy nem hazudtok?-Nézett felém sejtelmesen Jane.
-Miért akarnánk kijátszani a Volturit? Veletek szemben semmilyen trükkel nem győzhetünk.-Magyarázkodott Edward.
-Igaz.-bólintott Jane.-Később vissza jövünk,ha nem lesz úgy ahogyan mondjátok,tehát Bella ember lesz és a lány képessége nem
lesz meg.Mind meghaltok.-Mosolygott ránk álszenten Jane.
-Viszlát később Jane.-mosolygott Carlisle.
-Viszlát.-mosolygott vissza gúnyosan Jane,majd a négy alak eltűnt az erdő sűrűjében.
Életben hagytak.Kaptam egy esélyt a Volturitól.Ki kell használnom,fejlesztenem kell a képességem mire később újra eljönnek,
tudjak nekik bizonyítani.
-Menjünk haza!-Szólalt meg Rosalie,és már indult is a Cullen ház felé,ami hamarosan az én otthonom is lesz.
-Gyere drágám.-Mosolygott melegen Esmee,és biztatóan megszorította a kezem.
Vissza mosolyogtam,és futni kezdtem Rose után.
Mikor a házba értünk,körbe vezettek,megmutatták a szabad szobákat az emeleten.
Választottam egyet,egy kis szoba volt,de nagyon otthonos.Olyan volt,mintha direkt nekem,az én stílusomra lett volna
berendezve.A fal világos türkiz kék volt,ezüst színű mintákkal díszítve.A kedvenc színem.A bútorok pedig fehér színűek
voltak.
-Ez gyönyörű.-Hebegtem,annyira tetszett nekem ez a szoba.
-Tudtam hogy tetszeni fog.-Kacsintott rám Alice.
-Ezt Te csináltad?-Kérdeztem vigyorogva.
-Kicsit összpontosítottam rád,és a jövődre,és ott volt ez a szoba...-Vigyorgott rám vissza.
-Köszönöm Alice.-ugrottam pici, törékenynek tűnő,nővérem nyakába.
-Nagyon szívesen.-mondta Alice.
-Örülünk hogy tetszik a szobád.-Mosolygott rám Carlilse.
Én is vissza mosolyogtam,majd bentebb léptem a szobában,és azonnal a hatalmas ruhás szekrény felé indultam.
-Ó,arról is gondoskodtam ne aggódj.-szólt utánam Alice.
-Azt mindjárt gondoltam.-Vigyorogtam vissza rá.
Kinyitottam a szekrényt,bepillantottam,elkezdtem nézegetni a sok ruhát.Mind az én stílusom volt.A szekrény alsó részében
temérdek torna cipő,sport cipő,és alkalmi cipő sorakozott.Mikor minden ruha darabot végig néztem,oda mentem új családomhoz,
akik az ajtóban álltak amíg én alaposan szemügyre vettem vadi  új ruha táramat,majd még egyszer mindent megköszöntem
nekik,ők magamra hagytak,én pedig letusoltam,mert elég piszkos lettem a harc alatt,majd felvettem egy farmer cső nadrágot,
egy hosszított felsővel.amire rávettem még egy dzsekit/Már nem fáztam,de ezt az emberek nem tudták,így muszáj volt az
időjárásnak megfelelően öltözködnünk./ mellé sport cipőt húztam,majd elmentem vadászni.Amint az erdőben futottam,arra gondoltam hogy most végre boldog leszek.Hisz legyőztük Victoriát,Bella megmenekült,él.Én pedig kaptam egy esélyt a Volturitól,amit ki is fogok használni.És van egy szerető családom.Egy szóval:Boldog voltam.A Seth iránt érzett szerelmem lángja teljesen kialudt,amitől kicsit nyugodtabb lettem,hisz ez egy tiltott szerelem lett volna a vámpírok és  vérfarkasok közötti ellenségeskedés miatt.De egy valami nem hagyott nyugodni,egy részem vissza vágyott arra a helyre,ahol új szülött létem első pár napját töltöttem,oda ahová Riley vitt,egy hatalmas épület mögé,valami oda kötött engem.Olyannyira nem tudtam másra koncentrálni,hogy úgy döntöttem vadászat után visszalátogatok arra a helyre...

4.Fejezet

                                                              A harc.

                                               

A harc napja van,ideges vagyok.Attól tartok hogy az első ütéssel végeznek velem,vagy talán a valamelyik alakváltó farkas majd
el felejti hogy én is velük vagyok,bár Carlisle azt mondta ők majd szólnak a farkasoknak erről,és én ne aggódjak,de
akkor is kockázatos volt.Ott kellett volna maradnom,velük együtt edzenem,Jasper engem is kiképzett volna,azt sem tudom minek
jöttem vissza,semmi értelme,de valami még is ide köt,csak tudnám mi vonz ide  vissza...!?
-Bree.Kész vagy? Indulunk.-Zavarta meg Riley gondolkodásom.Én pedig összerezzentem,mert féltem. 
-Persze , kész vagyok-(Meghalni) gondoltam még hozzá.Az agyam egyik fele azt érezte hogy a Cullenek oldalán
biztonságban leszek,erre a másik attól fél hogy véletlenül engem is megtámadnak,vagy Riley öl meg bosszúból.
Mindenki elindult Riley után,Victoria nem jött velünk,de nem érdekelt különösebben hogy merre jár,ezért nem is kérdeztem
semmit.Megállás nélkül mentünk,átgázolva mindenen,úgy éreztem semmi és senki nem állíthatna meg bennünket,vagy is inkább
Rileyt.Ahogy közeledtünk ahoz a tisztáshoz,ahol Victoria és Riley harolni akartak,kezdtem még idegesebb lenni.
Nem vártam hogy túlélem,biztos voltam benne hogy ma véget ér második életem is.De legalább azért haltam meg mert segítettem
valakin,ha Victoria oldalán harcolnék megérdemelném a halált.
Már mentünk egy ideje,amikor megpillantottam egy rétet.
A rét közepén állt a Cullen Clan.Mindenki,kivéve Edward-ot.Elindultunk feléjük,ők is felénk.Mikor oda értek mellém,
megfurdultam,és kezdtem neki rontani az első új szülöttnek aki a legközelebb volt hozzám.Erő teljesen megütöttem,majd a
földre taszítottam,és egy laza mozdulattal letéptem a fejét.Közben mindig figyeltem,éber voltam.De soha senki nem támadott,
így nekem könnyű dolgom volt.Körül néztem Riley és Victoria nem volt sehol,egyből aggódni kezdtem,hogy talán megtalálták
Bella és Edward rejtekhelyét,de gyorsan elhesegettem a gondolatot,és a harcra kezdtem megint koncentrálni.Épp egy másik
újszülött felé indultam,amikor megláttam nyolc hatalmas farkast ráugrani egy-egy új szülöttre.
Elképesztő volt.Bámultam őket,nem tudtam betelni a látvánnyal,még soha sem láttam ehhez hasonlót.
De nem táthattam a számat,mert Emmet megkocogtatta a vállam:
-Hey Bree.Minden OK ?
-Őő.Persze.Csak...Ez hihetetlen...-Mondtam még mindig elképedve,és ráugrottam egy vámpírra.
-Jaaa.Jó nagyok mi?-Kérdezte vigyorogva miközben letépte egy vérszívó karját.
-Hát azok.Mondtam futás közben,majd egy  mozdulattal megöltem az utolsó ellenfelem is.
Az újszülöttek elfogytak,csak élettelen tetemek hevertek a tisztáson mindenhol.Összegyüjtöttük testeket egy halomba,
és elégettük őket.Lilás füst kezdett gomolyogni,ami iszonyatos bűzzel járt.
El merültem teljesen magamban,végig pörgettem magam előtt a harc emlékképeit,és még csak most fogtam fel hogy sikerült.
Túléltem.Ez járt a fejemben,miközben arra lettem figyelmes hogy Alice üveges tekintettel néz a semmibe.
Gondoltam látomása van,és ezt igazolta az is hogy Jasper kétségbe esetten lépett mellé:
-Alice.Mit láttál?
Alice visszarázódott a jelenbe és válaszolt.
-A Volturi.Ide jönnek.Jane,Felix,Alec és Demitri.
A következő pillanatban megjelent Edward Bellával az oldalán.
Esmee és Alice oda siettek Bellához, és átölelték őt.
-Bella,kicsim.Nem esett bajod?-kérdezte Esme.
-Minden rendben,Esmee-mosolygott rá Bella.-Seth segített Edwardnak legyőzni Victoriát és Riley-t.Jól vagyunk.-Fejezte be Bella.
-A farkasoknak ell kell menniük,még mielőtt ide ér a Volturi,nem hiszem hogy díjjaznák a velük kötött ideiglenes békénket.
-Szólt Carlisle.
Ezután hangos ordítás törte meg a csendet.
Jacob bordái eltörtek,mert Leah-nak akart segíteni egy elrejtőzött új szülött megölésében,de balul sült el a dolog.
Carlisle azonnal mellé guggolt.
-Máris elkezdtek összeforrni a csontok.-Mondta Edward kis rémülettel a hangjában.
-Most nem tudom megvizsgálni,csak miután elment a Volturi.Hamarabb nem megy,sajnálom.-mondta Carlisle.
-Haza visszük Billyhez.-Bólintott Sam.
-Siess Doki.-Ordított Jacob.
Félénken jobbra pillantottam,ott állt Seth.De az ő figyelmét láthatóan elvonta Jake balesete.mert rémülten,zihálva vette a
levegőt,és felgyorsult a szívverése is.Már nem éreztem akkora izgalmat mikor megpillantottam,mintha az lángolás ami eddig
volt érezhető a jelenlétében ,megszűnt volna létezni,és a "szívem" új lángra vár,vagy már meg is találta,csak még nem fedeztem
fel.

3.Fejezet

                                                               A Cullen házban.

                                                  

          

                                                         

Szia Bree.-Mondta kedvesen Edward-Gyere beljebb.
A ház egyáltalán nem olyan volt mint amilyennek elképzeltem.Tágas volt,világos,és nagyon otthonos,de elképesztően modern  és megtalálható benne egy csipetnyi luxus is.
Szia.-mosolyogtam rá,és beléptem az ajtón.Amint beértünk a nappaliba,köszöntött mindenki,még Rosalie is próbált jó képet vágni.Bellát nem láttam sehol,gondolom jobbnak látták ha ő most nincs itt,nehogy neki essek.Hiszen egy új szülött teljesen kiszámíthatatlan és fegyelmezetlen.
Helyet kínáltak.És azonnal a tárgyra tértünk.
-Biztosan bízhatunk benned Bree? Úgyértem nem Riley kényszerített arra hogy ide gyere információt szerezni?-kérdezte Carlisle.
-Nem.Önszántamból jöttem el hozzátok,hiszen mikor ideköltöztünk titeket ismertelek meg először,és kedveltem a családotokat,
bár amikor ember voltam még kicsit furának tartottalak titeket,de most már mindent értek.-magyaráztam nekik kedvesen.
-Persze.-mosolygott Esmee.
-Hallottam a gondolataidat,hogy segíteni jössz.Ez terv talán tényleg hatékony lehet.Minden segítséget szívesem fogadunk.-
szólt Edward.
-De van még egy-két dolog amiről nem tudsz.Beavatunk téged is most minden titokba,jó ha ezekről tudsz.
-Rendben.-Bólintottam és figyelni kezdtem.
Szóval,rajtam kívül mindenki az új szülötekkel fog harcolni,én addig Bellával elrejtőzőm.
Igen...-bólogattam,hogy értem.
-És akkor most jön a mitikus része...Ismered a La Push-i fiúkat,akik igen izmos felső testüket sosem takarják el...?!
Igen.-Mondtam.És ha tudtam volna biztos elpirultam volna,hiszen ezek között a fiúk között volt Seth is.
Nos,akármilyen hihetetlenül hangzik,ők vérfarkasok,pontosabban alakváltók.-Leesett az állam.Alakváltók.? Miféle rejtett világ
ez? Hihetetlen.Edward várt néhány percet amíg felfogtam és feldolgoztam amit mondott,aztán folytatta tovább.
-Ők is segíteni fognak nekünk.Így talán legyőzhetjük az új szülötteket.
-Rendben.Értem.Remélem sikerül majd!-Mondtam.Sokáig beszélgettünk még,elrepült az idő,és észbe kaptam:
-Ideje vissza indulnom.
-Menj csak Bree.-mosolygott rám melegen Esme.Vissza mosolyogtam rá,aztán elindultam az ajtó felé,de vissza fordultam:
-Carlisle!-szóltam.
-igen Bree?-nézett vissza rám Carlisle.
-Hogy vannak a szüleim?-Kérdeztem összeszorult "szívvel".
-Kerestetnek a rendőrséggel,nagyon aggódnak.De Edward mondta hogy Te is állatokkal táplálkozol,a harc után,ha Te is úgy
gondolod,csatlakozhatsz a családunkhoz,befogadunk,és ha jobb lesz az önuralmad te is iskolába jársz majd Alice-el és a
többiekkel.Az igazi családodat nem tudjuk pótolni,de talán...-Ajánlotta kedvesen.
-Köszönöm Carlisle,természetesen szívesen csatlakozom.-mosolyogtam.
-Segítünk majd mindenben,igazi Cullent csinálunk belőled Bree.A vásárlással fogjuk kezdeni-Mondta Alice trillázó hangon.Alice Roxy-ra emlékeztetett engem.Nagyon hiányzott a legjobb barátnőm.Vele osztottam meg minden titkom,most is ezt tenném,de nem lehet,és ez nagyon fájt és nyomasztott is.
-Köszönöm-mondtam megint,majd elköszöntem tőlük és vissza indultam Seattl-be.
-Merre voltál ilyen sokáig Bree?-Kérdezte Riley kicsit ingerülten.
-Lazíts már!-Szóltam lazán.-Csak vadászni...Jó messze a Forksi határtól,ahogy mondtad.
-Akkor rendben.Bocs,csak feszült vagyok a holnapi összecsapás miatt.
-Nézz már körül,sokan vagyunk,ők meg csak egy páran.Simán végzünk velük...-ámítottam.Élveztem ezt a színjátszást.Volt hozzá
tehetségem.
-Remélem is.-mondta Riley.Aztán el is tűnt,mert Victoria hívta.Victoria akárhányszor ide jött,elégedetten nézett végig az
újszülötteken.Undorítónak tartom azt a nőt.Utáltam.És ahogy kihasználta Rileyt és hazudott neki a harc okáról is.
Edward elmesélte valójában miért akarja megölni a Culleneket Victoria,azért mert korábban Edward megölte a társát,Jamest.
És most bosszút akar állni,meg akarja ölni Bellát,hogy Edward is érezze milyen ez.
Azt is mondták hogy tudtak a harcról,azelőtt is mielőtt ide jöttem.Alice különleges képességének,a jövőbe látásnak
köszönhetően,és Jasper /aki mi előtt a Cullen családba tartozott új szülött vámpírok kiképzésével foglalkozott./ már elkezdte
edzeni a Cullenek,hogy letudják győzni az újszülötteket.
Csodáltam Cullenékat,és nemsokára én is hozzájuk tartozom majd,és ez a tudat jó érzéssel töltött el.Ám az már
kevésbé, hogy Seth egy vérfarkas,és Edward azt mondta a vérfarkasok és a vámpírok ősi ellenségek,nagyon elkeseredtem hogy
végképp semmi esély rá hogy valaha is együtt legyek Seth-el.Ezek az érzések bújkáltam bennem:A boldogság,a szomorúság,és a
csalódottság.A két utóbbi már teljesen felemésztett volna , ha nem lett volna az első.És ezért hálás voltam a boldogságnak,nagyon hálás.